egy béla
Végighallgatni őt maga volt a kín, az önsorsrontás, a primer mazochizmus.
Megszámoltam, szezonnyitó beszéde 16. percének kezdetén 12 másodperc alatt 7-szer mondta ki, hogy HAZAFISÁG. Én egyszer elmondva is érteném, de nem Ferenc sajátságos dialektusában és értelmezésében.
Még mindig azt hiszi, ha saját önfényezéséhez egytucat másodperc alatt ennyiszer ismétli el ezt a szót, akkor szellemében ön – és közazonossá válik a kifejezéssel.
Feri állítása szerint a konzervatívok BUGRISOK. Nocsak-bicsak!
És a demokraTYikusok azok mik, ha szabad öntől érdeklődnöm Ferenc-vátesz, delej-csapos, ripacs-mágus, szó-szertornász, hangsúly-ölő, manír-milliomos pápai-pupák?
Nem lehet, hogy rajongói csupán elkeseredett foglyai az ön nyugdíjas-szekcióval bélelt, művelődési ház-pótszékes előadóestjeinek?
Kegyes leszek. Őket nem minősítem, megteszi azt magától a magyar társadalom.
Egyszer, de tényleg csak egyetlen egyszer, nem lehetne, hogy ne ellenfelei mocskolásával akarjon a sajátjainál adrenalin szintet emelni?
Ha azt szajkózza, hogy nem ítélkezni akar, miközben semmi mást nem tesz, mint álságosan a magyarokra hivatkozva – minden egyes megszólalásában ítélkezik, mit gondol ki hiszi el egyetlen szavát is?
Ferenc! Lefőtt a leves – hazug ember – sánta kutya, mit mondjak még?
A hátsó kijárat nyitva áll és nem csak mi ,,BUGRISOK” , de meggyőződésem szerint az ön táborának összes szellemi polihisztora se kapna hiszti rohamot, ha férfias megfontoltsággal és HAZAFIAS elszántsággal, de végleg venné a sátorfáját.
Higgyen nekem, ,,s a haza – azonnal! – fényre derűl.”
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
