A kormányellenes károgók arról papolnak folyton, hogy bezzeg ők majd hatalomra kerülve megteremtik a nemzet egységét, eközben csak Budapesten több helyen, politikai látvány pékségeik keretében szítják március 15-én a külön állást, a megosztást.
A talpra magyar hallatán őket nem a ,hí a haza” , hanem az annak ellenében történő sürgető és lázas tenni akarásuk motiválja.
Mielőtt a nevezettek felhorgadnának, hogy kétségbe vonom országunk iránti elkötelezettségüket, adjanak választ arra, miért rohangálnak hazafiatlan lelkesedéssel bárhová, ahol hazánkkal szemben remélnek támogatást aknamunkájukhoz és miért simicskásodnak olyanok, akik köldökzsinórján eleddig a jobboldali megbecsülés tápoldata csordogált.
A magyarországi társkereső oldalak világát miért cserélik nemzetközi társkeresőkre, miért nem elég nekik a határainkon belüli pártformációk mindegyikének a társasága, hogy legalább bizonyos ügyekben a nemzeti minimum betartásának látszatát keltsék?
A nyugati ,,szomszéd kertje mindig zöldebb” szellemében hiszik ezek a bal-gák, hogy csak az onnan importált eszmék az egyedül üdvözítőek.
Akiknek csak tartózkodási hely e ,,lángoktól ölelt kis ország”, azokon nehéz segíteni. Hazánkból nőni kell, mint ,,fatörzsből gyönge ága”, ahogy Radnóti fogalmaz utánozhatatlanul.
De legfőképpen szeretni kell hazánkat és remélni, hogy testünk is ,,majd e földbe süpped el”, hogy szintén Radnóti verséből idézzek.
Egy nemzeti ünnep nem süllyedhet DK-s és egyéb balos reszeléki formációk halovány erődemonstrációjává és főként nem elegáns szárnybontogató árulók zizegésévé silányítani. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy ne Magyar Péter ossza már az észt a családok megerősítéséről, amikor saját válása épp a családok gyengítésével egyenlő, lényegében a család fogalmáról és egyben tartásáról alkotott konzervatív példamutatásnak a szembeköpése.
Aki ezt nem érti és érzi és a nemzeti ünnepet összekeveri kicsinyes politikai haszonszerzése vágyával, szerintem az, illetve azok ne pampogjanak összetartozásról, mert a vak is látja, hogyha valakik, akkor épp ők tartoznak a többségi nemzetnek alázattal, elköteleződéssel, odaadással és példamutatással.
Ezek nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes.
UI: Magyar Péter zászlóbontása után, amit végigszenvedtem a Facebookon, egyet biztosan állíthatok. Aki jól hangzó, demagóg lózungjaival kérkedik, amelyeket unásig ismerünk, mi több, mint újonc nyerésre áll a balos, eddigi ígérgetők csúcsra járatott cunamijával szemben, nos az ilyen ,,Geréb Dezsőnél” nem szükséges a ,,talpra magyar” szlogenje értelméhez tartani magunkat. Kényelmesen ülve hátradőlhetünk, kérhetünk egy kávét és annyit leszűrhetünk a Nagy Ervinnel is színesített zanzájából, hogy a konzervatív tábor március 15-én sem hasadt tovább, ,,cserebogár ,,Magyar” cserebogár.”
Még annyit, hogy a Simicskás média-árvák társadalmi megítélését sem kell ecsetelni senki számára, de hogy Magyar Péter Nagy Ervinnel próbálta erősíteni saját mozgalmári ,,kiválóságát”, aki eleve egy Sztárbox KO rászámolása után építgeti a nulláról indulva elvesztett macsóság-nimbuszát, mintha azt üzennék, hogy onnan szép nyerni, vagy újra padlózni,de ezt már csak én teszem hozzá.
Hamarosan minden kétségünkre választ kapunk.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
