A Pál utcai fiúk musical ,,Mi vagyunk a a Grund” című slágere a nyilvánosság baloldali részének amolyan közösségi himnuszává vált. Éneklik, ha kell, ha nem.
A hirtelen támadt internacionalista hevületükből fakadó, magyarpéteri csodavárásukat követő ébredésük pillanatában, ugyanennek a musicalnak egy másik dalát ,,Az ember eltéved” című opuszt is javaslom megtanulásra és lelkes éneklésre híveik számára, különös tekintettel a Boka nevű szereplő alábbi megfogalmazását:
A becsületed odalett, ez a te bajod,
Hiába takarod, hiába tagadod.
Ne gyere ide ezután, tűnj el, takarodj.
Ezen sorok kellő számú ismétlése és tartalmi belátása után, ha a megszólított eltakarodott köreikből, akkor visszatérhetnek a ,,Mi vagyunk a Grund a grund” című dal kezdő soraihoz:
,,Nagy a világ, az égig ér,
De van ez a föld, ami a kezünkbe fér.
Itt nevet a nap sugara ránk,
Rajzol egy pályát a deszkapalánk”
Az ellenzéknek sem lehet pálya Magyar Péter, aki még ugródeszkának is vállalhatatlan. A kormányváltás hamis lázában égőknek képesnek kell lenniük, hogy kimondják számára a megváltoztathatatlan verdiktet:
,,Erre tévedtél és újra tévedtél,
Megszokásból rossz irányt vettél.
Erre járnod kár. Nem a tiéd itt már,
Semmi sem, csak a kő, amit eldobtál”
Feladva a ,,más tollával ékeskedés” kudarcos próbálkozását, az ellenzéki térfél csak így lesz abban a helyzetben, hogy önmaguk jogán szerezhessenek támogatókat és egy számba vehető alternatívát rajzolhassanak hazánk politikai deszkapalánkjára.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
