Tisztelt Olvasóim!
Kivétel erősíti a szabályt, ezért olykor-olykor azért fogok posztolni, mint jelen esetben is. Szeretetük és írásaim melletti kitartásuk ugyanis kötelez. Ennek jegyében fogadják alábbi publicisztikámat.
Ha képes lenne rá, helyettük még a szégyen is elsüllyedne szégyenében.
Mindenki tudja, kikre gondolok. A léket kapott, süllyedő világ önáltató, a táncrendjük utolsó keringőjéhez is önfeledten ragaszkodó balga zizegőkre, a magukat mentő, de másokat készséggel feláldozókra, a változtatást soha nem magukon kezdőkre, hanem kizárólag a mások változtatásában utazó töppedtekre, az élhető és becsülendő életre érdemtelenekre.
Amikor hazánk minden polgárának egymás kezét fogva, templomokban kellene térdre ereszkedve fohászkodnia, hogy azok a körülmények, amelyekben jelenleg élhetünk – a környező világ történéseit látva – nagybetűs és becsülendő OÁZISKÉNT megmaradhasson, ahelyett, hogy egyesek szorgosan próbálnák azt élhetetlen sivataggá tenni, kivétel nélkül, 9.5 millió magyarnak együttesen az lenne a feladata, hogy hangos véd és dacszövetségben óvja az igenis élhetőt, mert a kutyára jöhet dér, fagy, nélkülözés és szülőföldünk dajkálása, megbecsülése helyett egy szempillantás alatt annak helyébe a bizonytalanság torokszorító, diszkomfort érzése léphet, mi több, az értelmetlen pusztulás és pusztítás, a halál hétköznapiságának kényszerűen elviselt közönyével tetézve.
Táncol a világ a két szikla közé kifeszített, de régóta foszlásnak indult kötélen, alul a több ezer méteres túlélhetetlen szakadék és hazai ellenzékünk arányt tévesztetten, saját kicsinyes Orbán-váltó lázában ég, magyarpéter szerű gazembereket izzad ki magából és puzsérróberti szinttel váltja ki a politikum körüli józan értelmiség írástudóinak aggódó figyelmeztetéseit.
Aki nem vak, láthatja, hogy fenik a kést a fejünk fölött, de a balos elvakultak mégis azt hiszik, hogy belső bomlasztásuk gyógyír és igazolni fogja forradalmi hevületüket. Nem tudják, mit cselekszenek. Nem először hangzik el ez a mondat, mégsem ocsúdnak.
Pedig egyszerű a képlet. A háború brüsszeli pártolóit és családtagjaikat csupán egy hétre kellene az orosz-ukrán háború frontvonalába küldeni, alternatívaként választhatnának egy nyugat-európai egyhetes no-go zónás kiruccanást is. A végén majd megkérdezzük őket, ha a válaszadásra egyáltalán lesz még lehetőségük, hogy ugyan, mit is gondolnak háborúról, migrációról.
Magyarországi kisinasaik pedig ne az európai életminőséggel, meg az uniós ügyészséggel házaljanak idehaza, mert ezek nem hívószavak nemzetünk hazát szerető tagjai számára. Ami ellen szektás gyűlölettel lázadnak, azaz az orbáni világ ,,élhetetlenségéről” jó, ha tudják, hogy gyalázatos működésük könnyen azt eredményezheti, hogy a jobboldal évtizedes, konszolidált világát, mint az élhető világok legjobbikát fogják nyüszítve visszasírni.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
