A balosok zöme nem más, mint sértett és lemorzsolódott jobboldali
Elképesztő az a vehemencia, amellyel bizonyos balos potentátok támadják a jobboldalt. Ha kicsit megkapargatjuk világnézeti gesztenyéjüket, számos esetben kiderül, hogy közülük a legádázabb csahosok eredetileg a jobboldalra szerették volna megváltani a politikai örökbérletüket, de ilyen-olyan személyes sértettségük okán idővel a baloldalon kötöttek ki és találták meg számításaikat. Igen a számításaikat, mert az ide-oda ugrálók nem politikai meggyőződésük, sokkal inkább elvárásaik pozitív karrier-egyenletének ismeretében horgonyoztak és horgonyoznak le egy-egy politikai kikötőben.
Hogy ne rébuszokban beszéljek, mindjárt itt van az az Ujhelyi István, aki ifjonti hevével az erről tudósító hírek szerint először Szegeden, a helyi Fidesz irodában jelentkezett szolgálatra, de mivel az azonnali ,miniszterhelyettesi” kinevezése elmaradt és a sor végére küldték, hogy járja végig a szamárlétrát, nos ezen úgy megsértődött, hogy ,,párt-párt-egykutya” alapon eloldalogott az MSZP-hez, akiknek köszönhetően az EU parlamenti képviselőségéig jutott és ifjonti fideszes kudarcáért azóta is, kitartóan onnan kongatja a harangokat a kormánypárt egyik leghangosabb kritikusaként.
No comment!
A másik ,,remek” ember, egy Szerető Szabolcs nevű úr, / lehet, hogy Szeret ő, én viszont nem szeretem őt/, aki anno, a Magyar Nemzet főszerkesztő helyetteseként a lapnál belengetett 180 fokos Simicska fordulatnál először felmondott, de aztán maradt az új ideológiát valló és hirdető csapattal és noha azóta sok víz lefolyt már a Dunán, azóta is a kormány és legfőképpen Orbánt ekéző nyilatkozataival, ATV-s performanszaival tökéletesen eléldegél a balos jég hátán, más kérdés, hogy esténként, hogyan néz szembe valamikori, a konzervatív jobboldalt dicsőítő írásainak és a jelenünkben tanúsított magatartásának feloldhatatlanságával.
A sort folytathatnám számos, eredetileg a jobboldal által felemelt, idővel kaméleonná vált figurával, de nem teszem. Kettőt azért még említek, a fentiekhez hasonló bodpéterákosokkal, pálinkásjózsefekkel is tele van a padlás, de most elég legyen annyi, hogy meggyőződésem szerint a leghabzóbb szájú ellenzékiek között, ha oknyomozó feltárást végeznénk, rengeteg olyat találnánk a nevezetteken kívül is, akik eredendően a konzervatív oldalon képzelték el a jövőjüket, de sértettségük, avagy alkalmatlanságuk okán lemorzsolódtak a jobboldalról.
Van ez így, de legalább ne ezek a meghasonlottak lennének a leghangosabbak a balos kórusban.
Sebaj, azt azért tudjuk, hogy:
,,Amelyik kutya ugat, az nem harap.”
Ez is több a semminél.
Bognár Zsolt /Parabolha/