Nagy Ervin az utóbbi időben mintha több időt töltene nyilatkozgatásokkal, mint amit a színpadon. Nincs ezzel baj. Viszont, ha neki lehet az a száján, mint ami a szívén, akkor talán elnézi nekem, hogy ezzel én is így vagyok. A generációs különbségünk ne legyen a megszólalás akadálya, miután akár gyerekem is lehetne.
Legutóbb a Klubrádióban készült vele terjedelmes riport. A szokásos fellengzősség, kivagyiság, az én vagyok VALAKI önbizalomtól duzzadó egoja. Ervin magát hiszi a fiatal generációk példát mutató bronzszobrának. Még ezzel sincs bajom. Egy színész tartsa magát valamire, hiszen anélkül nem lenne képes az „én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon taní-tani!”, József Attila-i gondolat színpadról és filmvászonról való hirdetésére.
A kivagyiság tekintetében azért elöljáróban annyit megjegyeznék, attól, hogy jó néhány főszerepet eljátszott színházban és filmen, szerepelt sorozatokban vagy nevezzük ezeket inkább szappanoperáknak, még nem jelenti, hogy politikai megszólalásainak igazságtartalma a főszerepei által válnának egyértelműen és megfellebbezhetetlenül hitelessé. A kettő között óriási szakadék húzódik és javaslom, hogy próbáljunk meg pallót fektetni a kettő közé a közérthetőség szándékával.
Zárójelben jegyzem meg, hogy egy korábbi, Telexnek adott interjújában Nagy Ervin büszkén mesélt arról, hogy tömegközlekedési eszközökön utazva mennyi bátorítást kap közéleti tevékenysége visszaigazolására.
Már megbocsásson a megjegyzésemért, de jó húsz évvel ezelőtt, amikor éveken keresztül a Barátok közt sorozat egyik szereplője voltam, velem is tele voltak a bulvárlapok címoldalai és a tömegközlekedési eszközökön, villamoson, metrón is képletesen szólva „kibillent” a szerelvény az érdeklődő, kíváncsi tekintetektől és rajongó bátorítóktól, de ettől még nem gondoltam azt, hogy világnézetem, politikai gondolataim, látásmódom automatikusan és egyetemlegesen hitelessé válna bárhol, bárki előtt.
Ugyanígy, a Rock-Színházban játszott főszerepeim sem jelentették azt, hogy felmerüljön bennem egy tényleges politikai ambíció esetleges dédelgetése. Mielőtt felhorgadna, hogy de hát hol a Kossuth-díjam mindezen önfényezésem után, jelzem, hogy egy baleset miatti maradandó lábsérülésem már idejekorán korlátozták, de korom előrehaladtával végleg elvették tőlem a kiteljesedő színészi karrier lehetőségének a reményét, hiszen fizikailag jó ideje már nem bírom a színházi munka valljuk meg teljes embert kívánó, állandó terhelését.
Visszakanyarodva a politikai mezőbe, ahol a baloldali térfélről Nagy Ervin beszólogat, nem vitatva, hogy én ezt meg a másik oldalról teszem, megakadt a fülem egy, a legutóbbi riportjában elhangzott kijelentésén, amely a politikai véleményt megfogalmazók saját oldali, igen gyér számára vonatkozott. Ervin mondata így hangzott:
„Igen, én ezért szoktam sarkallni kis kollégáimat arra, hogy gyere, gyere mellém, jó lenne, egyébként nem sarkallok és agitálok, mert méltóságon alulinak tartom, tehát, hogy kopogtatni. (Miért nem védtél meg?) – ennél azért nagyobb fiú vagyok, meg bátrabb, hogy én oltalomra szoruljak.”
Egyetlen mondatfüzéren belül eljutni a kollégái sarkallásától addig, hogy amúgy ő ezt méltóságon alulinak tartja és különben is ő bátor csávó, aki nem szorul oltalomra, mit ne mondjak, nem kis gondolati bravúr.
Minő véletlen, az interneten a sarkallatlan balos művészek máris arra kezdték sarkallni magukat, hogy Ervin gondolatai mellett tegyenek hitet, így Ónódi Eszter is színre lépett és Molnár Áron is friss,de végtelenül szánalmas Orbán-fixációs előadóestjét promotálta egy videó formájában a tisztelt nagyérdeműnek.
Nincsenek kétségeim, de a harci kürt nagyervini megfújása után lesznek még jónéhányan közülük, akik a „nagyobb merítés” reményében – ahogy Nagy megfogalmazta vágyát – csatasorba állnak, hogy VÉLEMÉNYÜK cérnavastagságú hitelességét kötélsodronnyá vastagítsák.
Ami számunkra konzervatívoknak tanulságként szolgál mindebből az az, hogy a művészvilágunk velük egyet nem értő része igenis, vegye fel a kesztyűt és a jobboldali „merítést” szélesítse, ellenkező esetben a közvélemény számára még úgy tűnhet, hogy kizárólag a baloldali hangszórókból harsogó világmegváltás az egyedül üdvözítő.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
