,,A szakadék széle felé tart a magyar kultúra, ezért nem fogom befogni”
– mondta éppen egy héttel ezelőtt Nagy Ervin színész az RTL-nek adott nagyinterjújában, aki egy másik, vele készült beszélgetésben a WMN Te+én sorozatában azt is leszögezte, hogy:
,,Elkezdtem szervezőerő lenni.”
A magam részéről mindig becsültem a szókimondó, nem befogott szájú értelmiségieket, de bárki mást is, akinek, ha úgy tetszik, ami a szívén, az a száján.
De egy kicsit közelebb lépve Nagy Ervin kijelentéseihez, ha komolyan vesszük állításainak tartalmát, akkor talán nincs ellenére, hogy én se fogom be pörös számat.
Ha a kultúra fókuszát kifejezetten Budapestre vonatkoztatjuk, akkor a Nemzerti Színházon, az Új Színházon és talán a József Attila Színházon kívül, az összes jelentősnek és meghatározónak tekintett színházunk vezetőjének, mondjuk úgy, hogy a művészeknek szerződést kínáló kenyéradó gazdáknak a hálószobája, feltételezésem szerint nem Orbán Viktorért rajongó poszterekkel van teleragasztva.
Ebből következően Nagy Ervin első állítása maga a nagybetűs LÁZADÁS a balos, liberális kulturális hegemónia túlsúlya ellen. Segélykiáltás, sikoly, eretnek elszólás annak egyoldalú, kirekesztő, belpesti belterjessége ellen. Ha már ő is a kulturális élet szakadék felé rohanását vizionálja, akkor megérkezett.Ervin, üdv a fedélzeten!
Félretéve a tréfát, az mégiscsak kérdés és mélyen elgondolkodtató, hogy Nagy Ervin ,,szervezőerőként” miért nem a Heti Hetes 2016 decemberéig műsoron tartott olcsó poéngyárosainak fénykorában szervezkedett az ízléstelenül odamondogató kulturális krém vicceskedői ellen, miért nem Alföldi Róbert János Vitézének tündér-k*rváinál vagy a szegedi István, a király ,,jaj, de unom a politikát” szájbarágágó rendezésénél érezte úgy, hogy azok már nem is a szakadék felé rohanás végső pillanatai, hanem maga a vállalhatatlan szabadesések ejtőernyő nélküli ,,gyönyörei”? El ne felejtsem idesorolni, hogy az alternatívok se érezzék kirekesztve magukat, de Nagy Ervin miért nem fújta hadikürtjeit a Sárosdi-Schilling házaspár gusztustalan, nudista performanszainál?
Ja, hogy az más és a modernséghez fel kell nőni? Akkor inkább maradok szellemi törpe, engedelmével!
Az már lerágott csont, de megemlítem, egyben kérdezem, hogy a DK-s jegykedvezmény a Katonában Nagy Ervin kényes ízlésének szűrőjén vajon miért ment át úgy, mint kés a vajon?
Nagy, napi rendszerességgel arról is panaszkodik, hogy ő milyen szerepeket nem kapott – és kap meg. Azon gondolkodott-e már, hogy akár a rendszerváltás előtt, akár utána hány, hozzá képest másként gondolkodó művész nem kapott meg bizonyos filmes és színházi szerepeket, mert elvéreztek a kényes liberális ízlés oltárán, mert anno a Három T, azaz a Tiltott, Tűrt, Támogatott rendszerében csak a tiltás lehetett az osztályrészük és még napjainkban is a szekértábor-logika alapján szinte ugyanez a helyzet annyi változással, hogy lassan-lassan azért töredezik a balos kultúrfelfogás monolit tömbje?
Véleményem szerint a művészet vonatkozásában amúgy teljesen mindegy a politikai hovatartozás kérdése, mert akár a bal, akár a jobboldali alkotók is olykor silány, olykor katartikus pillanatok okozói tudnak lenni. Nagy Ervin arra törekedjen, hogy ő az utóbbi kategóriába tartozzon, higgye el, de a jobboldali alkotók is arra törekszenek, csak nem építenek maguknak katedrálist mondvacsinált keservekből és nem Sztárbox-nyüzsgések KO-jával nehezítve, esetleg győzelmével segítve másszák mindenÁron, avagy molnárÁroni módon saját sikerességük kétes Parnasszusát, hanem csak teszik a dolgukat.
A szakadékban való földet érés előtt javaslom, hogy próbálja elfogadni és megérteni, hogy saját becses személye egy jottányival sem ér többet a szakma egyéb képviselőinél vagy, ha mégis, az csupán a hőzöngése bulvárismertséget hozó aktivitásának aprópénzre váltott ,,tehetségéből” fakad.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
