Megpróbálom röviden megértetni veled, hogy miért szánalmas és pusztán karrierfényezésnek tűnő pótcselekvés részedről a színpadi fejgép elé nyomakodnod a magyarpéteri zászlóbontás apropóján.
Ugorjunk és tekerjük visszafelé csupán egy röpke hónappal az idő kerekét, még a Novák Katalin és Varga Judit lemondása előtti időszakra. Tudtommal számodra a jobboldal politikai és gazdasági szereplőinek összessége tokkal vonóval a megvetettek, a leváltani valók, az orbáni diktatúra szánni való kegyeltjei közé tartoztak és tartoznak. Eleddig részedről ide volt sorolandó Magyar Péter is, aki nem kevés érdekeltséggel élvezte az általad gyűlölt NER-es világot.
Azt is tudom, hogy a színház világában az érzelmi fellobbanások vonatkozásában minden és annak az ellenkezője is megtörténhet, de már bocsánatot kérek, az eddigi önmeghatározását az ember nem köpi szembe azzal a politika színpadán, hogy egy megvetett, lenézett eddigi ,,Orbán-csicskával” lepacsizik, csak azért, mert az kritikával élt eddigi oldalával szemben. Ha én holnap megdicsérem Molnár Áron barátodat, akkor követelni fogod, hogy egy kétszereplős darabban léphess fel velem azonnal Alföldi Róbert Átrium színházában?
Nyugodj meg, az én válaszom a NEM lenne felkérésedre.
Shakespeare óta tudhatnád, hogy mostani fellépésed sem más, mint egy tipikus Tévedések vígjátéka, netán a Lóvátett lovagok számodra testhez álló egyik szerepe, de leghangsúlyosabban az eddigi balos reményeitek Sok hűhó semmiértje.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
