„Ervin úrfi a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.”
Arany János talán megbocsátana a fenti parafrázisomért, de ez jutott eszembe Nagy Ervin színész csúcsrajáratott mosakodása kapcsán, amióta két naponként stúdióról stúdióra járva fényezi a fényezhetetlent. A Sztárboxban elszenvedett vereségével nem az a baj, hogy bekövetkezett, az LGT óta tudjuk, hogy:
,,Mert ilyen a boksz!
Mert ilyen a, ilyen a boksz!
És titkold el, mikor neked is fáj,
és főleg ne sokat filozofálj.”
Szerintem ez az utolsó sor a lényeg. Nagy Ervin múlttá szelídülő vereségén való filozofálását ,,megszépítő messzeséggé” pofozását végtelenül gyenge erőlködésnek gondolom a részéről.
Mondom, hogy miért.
Árpa Attilával való megmérettetése előtt ezt nyilatkozta:
,,Hogyha az ember elvérzik vagy, ha megverik vagy, ha pofánvágják, azt nem lehet kidumálni, ez egy olyan műfaj, ami azért tiszta, mert aki itt veszít, az utána valahogy a nevéhez kapcsolódik, hogy ő egy vesztes.”
Ha a vereség után Nagy Ervin csöndben marad, rendben van, de nem, úton-útfélen bizonygat, testszégyenít és szavakkal próbálja meg káózni maga körül mindazokat, akik fizikai adottságának nehézsúlyát a politikában pehelysúlynak vélik, teszem hozzá, hogy szerintem joggal.
Legutóbbi szennyes-mosása az Újbuda Nagykávéház műsorában történt, érdemes ide idézni, hogy miket is mondott és mindenki maga döntse el, hogy Nagy Ervin részéről a KIDUMÁLÁS katedrai szintű műsorát látjuk-e, avagy veresége elfogadásának férfiassága süt a szavaiból:
,,Mert jó nézni, hogy na, akkor téged megvertek. Valójában úgy mondják ezt azok a fiúk és lányok, akik kilóra megvannak véve és soha életükben egy lányt nem mertek megvédeni egy diszkóban. Nehogy már nekem ilyen izé, kislányok sikítsanak a Megafonon keresztül, hogy ,,jaj, jól megkaptad”. Hát én evvel számoltam, szerintem ebben mérik a bátorságot, hogy te azzal is számolsz, hogy mi van, ha nem sikerül. Hát akkor ez van, ezt is bírni kell, a következményeket is bírni kell. Erre általában nincsenek szocializálva azok a fiúk, akik ilyenkor most így ugrálnak, de majd megnézem őket, mikor mernének bármelyikük, Dánielke, meg bárki beállni egy szorítóba bárki ellen. Nem mernének, ezek biztonságos politikai zsámolyok mögül köpködnek. Lényegtelenek.”
Ervin! Azt gondolom, hogy pocsék rosszul játszod a vesztes szerepét. Az erő nem abban rejlik, már ne is haragudj, hogy a 100 kilódhoz képest fele akkora súlyú politikai ellenfeleidre kígyót-békát kiabálsz. Ha Dánielke, ahogy Bohár Danit nevezed, mit ad Isten egy K-1-es múltú 130 kilós óriás lenne, akkor nem Dánielkéznél, mert adott esetben a szorítón kívül is kezedbe adná a fogsorodat. De, hogy a veled nem egy súlycsoportú Rákay Philipen, Bohár Danin és a jobboldali elkötelezettségű lányokon, asszonyokon köszörüld a nyelvedet, ha valami, na akkor ez tényleg a nagybetűs VESZTESEK stílusa és ez az, amit nem lehet kidumálni, ha óránként adsz riportot, akkor sem.
Próbáld meg azt ésszel felérni, hogy konzervatív társaim, velem együtt a véleményünket mondjuk rólad, rólatok és nem azért köpködünk, ha már ezt a szót találtad a legmegfelelőbbnek, mert ki sem látszunk a hatalom hátsójából.
A világnézeti másságunk csak a balos interpretációitokban szervilisség, propagandizmus. Esetünkben sokkal inkább a világunk észleléséből leszűrt stabil meggyőződésünk.
Nem azzal van bajunk, hogy te baloldali vagy és forradalmárt játszol barátoddal Molnár Áronnal, hanem az, hogy lekezelőek vagytok, nagyképűek és szájhősök.
Székely Éva, olimpiai bajnok úszónő mondta, hogy:
,,Sírni csak a győztesnek szabad.”
Ervin, te vesztettél, mégis sírsz és a stúdiókban beszélgetésről beszélgetésre mentegeted magadat.
Be kellene ezt fejezni, ahogy mondtad:
,,Aki itt veszít, az utána valahogy a nevéhez kapcsolódik, hogy ő egy vesztes.” Nekem ez csöng a fülemben, neked Árpa Attila pofonjai.
Maradjunk ennyiben!
Bognár Zsolt /Parabolha/
