Szögezzük le már az elején, hogy rendkívüli módon unom színészkollégám, Nagy ,Kezdekszervezőerőlenni” Ervinnek a nyavalygásait, aki ugyan már bizonyította, hogy a ringkötelek közötti létezés nem jelentik az ő világát, de ez nála mégsem zárja ki, hogy az általa vélt IGAZSÁGOK kétkedések nélküli bajnokaként tündököljön. Ha viszont ő mondhatja a magáét, akkor ne maradjak adósa, hiszen cérnával én is bírom.
Válaszommal megvártam a karácsonyi ünnep végét, de írásomat így utólag is beteheti az ,,ajándékai” közé.
Nagy Ervin ugyanis olyan vehemenciával osztogatta december 22-én szellemi pofonjait a vele nem azonos platformon álló politikai ellenfeleinek az ATV Egyenes Beszéd stúdiójában, ahogyan Árpa Attila osztogatta neki a kijózanító maflásokat a Sztárbox műsorában. Mi több, még felesége, Borbély Alexandra is kijött a fényre egy sértő poszt erejéig, amit valamiért nem sokkal ezt követően eltávolított, amiben ő is egy méretes otrombasággal beszállt a Nemzeti igazgatójának igaztalan gyalázásába, ahelyett, hogy inkább kedves férjurát támogatta volna az elszenvedett és kijózanításra szánt pofonjait követő, szédelgő tanácstalanságában.
Nagy Ervin sajnos nem átértékelte belpesti vagányságának szilánkosra tört nimbuszából fakadó jövőképét, azaz a pofonosztó figurából a pofonokat kapó, kétség kívül a futottak segédszínészi szerepére redukálódott és mindenképpen több szerénységre intő helyzetét, hanem azóta is úgy jár-kel, vonul a balos médiában körbe-körbe, mintha a ringben kapott tockosai feljogosítanák arra, hogy Tyson Fury profi ökölvívó világbajnok kihívója legyen a közeljövőben.
Visszakanyarodva Ervin megállapításaihoz, néhány észrevételt engedjen meg nekem is. Azt mondta, ha jól értettem, hogy az igazságért tűzön-vízen át harcol a ,,mélyen gyökerező értelmiségi lelkiismeretével.” Szép és nemes szavak.
De!
Miből gondolja, hogy vélt igazsága nem csupán ellenszenve torz indulatainak selejtes terméke, amolyan sértettség porció, a művészeti életben elszenvedett ütközéseinek lelkiismeretét valóban altató segéd tapasza?
Nagy Ervin a beszélgetés egy pontján ugyanis kijelenti:
,,Nagyon jó lett volna, ha minél szélesebb spektrumon tudunk kifejteni hatást a magyar emberekre, hogy álljanak a közoktatás ügye mellé. Ez nem történt meg, elképesztő közönnyel találkoztunk.”
Ervin! Közönnyel a ti handabandázásotok találkozott, nem a tanári fizetésemelés kérdésköre.
Egy:
A kormány a magyar közoktatás ügye mellett áll. Ha nem tűnt volna fel, 3 éves, igen jelentős bérfejlesztési program indul, amihez az unió eddig visszatartott forrásai is hozzájárulnak.
Kettő:
A közöny mögött és magyarázataként ki kell, hogy ábrándítsam, de ne a kormány ,,propagandáját” keresse, hanem az emberek józan ítélőképességét, az pedig átlátott, átlát és mindig is át fog látni az univerzálisnak gondolt liberális kisebbség általa is képviselt szánalmas, kormánybuktatási erőlködésein. A magyar társadalmat kérem, hogy ne kiskorúsítsa, hanem saját vélt igazságait szélesebb kontextusban, például az emberek tényleges reakcióin mérje le, ne pedig apró, puffogó buborékja homályos tükrén keresztül.
Amit közönynek tekint, az nem jelent mást, minthogy a társadalom többsége bölcsen átlát a szitán és nem válik partnerévé az eleve okafogyott balos hőbörgéseknek.
A végére még egyetlen korrekciót, ha szabad. Rendkívüli módon sért a Nemzeti Színház igazgatóját ért igaztalan kritikája. Diplomám révén az elmúlt több, mint 40 évben Nagy Ervinen kívül én is láttam színpadot, díszletet, kívülről is, belülről is. Írásom ,,hőse” azt mondja, hogy Vidnyánszky rátolta a balesetet szenvedett színészeire a felelősséget, amikor kijelentette, hogy óvatlanok voltak és Nagy szerint ez ,,vicckifli.”
Tőlem meg fogadja el azt a ,,túrós batyut”, ami szerint igen, a színház az veszélyes üzem és egy-egy előadás sikeréért azért próbálunk egy vagy két hónapon keresztül, hogy az esetleg akrobatikus ügyességet is megkövetelő helyzetekben, a sérülések lehetőségének esélyét mi színészek is a minimálisra csökkenthessük.
Ervin!
Az önmagában is veszélyes, hogy süllyedő, emelkedő, forgó színpadi terekben, reflektorok között utat találva, végszóra és időben színpadra lépjünk. Ez a munka kölcsönös jószándékon, odafigyelésen alapul és mind a rendező, mind a színészek, jelmeztervezők és díszlettervezők együttesen a nézők elismeréséért dolgozunk, apait-anyait beleadva a zökkenőmentes színházi élmény létrehozásáért.
Vis major helyzetre viszont nem lehet felkészülni. A színházi jelenetek szereplőit egyébként sem szokás egyenként biztosító kötelekkel rögzíteni, mint a cirkuszi manézsban.
Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a felelősség arányát, ha lehet, ne ön és Vidnyánszky Attila miatt ,,nagyon erős hányingerrel” küzdő kedves felesége porciózza már ki. Ha tudják és miért ne tudnák, hogy rajtunk színészeken múlik leginkább az ihletett pillanat varázsa, avagy annak esetleg belőlünk is fakadó, akár egy sérülést is magában hordozó, szándékolatlan elügyetlenkedése.
Végezetül rögzítse azt is, hogy véleményem megfogalmazásáért és közölhetőségéért nem tudom a zsebemben Orbán Viktor engedélyét, ahogy igen-igen bután gondolja, így bármíly meglepő, de teljesen szabad akaratomból üzenem mindkettőjüknek:
Ervin és Alexandra, na ne má’!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
