Legyen elvárás és nemzeti minimum az ellenzéki politizálás milyensége és minősége
Nem vagyok naiv, mégis felvetem, nem lenne-e szükség arra, hogy az arcátlan gazemberség, a szemrebbenés nélkül alkalmazott ellenzéki néphülyítés ne lehessen elfogadott magatartás hazánkban?
A politika tudom, hogy nem a jóemberkedések feltétlen színtere, de azt a legfőképpen a Demokratikus Koalíció közvetítette alakoskodást, alternatíva-hablatyot, és áskálódást amit a 13. éve fennálló, ráadásul 2/3-os támogatottsággal bíró kormányunknak el kell viselni tőlük, nos azt gondolom, hogy túl megy minden határon.
A politika művészetét gyakorolni nem jelentheti, hogy őskomcsi és agylibbant, liberós hátterű balos bajkeverőinket bármikor is felengedjük a politika valid színpadára, ahol ágálva és alakoskodva űzhetik színlelt hozzáértésük demagógiával felcsiricsárézott tragikomédiáját.
Az ingyenjegyes rajongótáboruk ugyan tapsol nekik, mert sokan közülük a saját életükre ismernek, saját stiklijeiknek, umbuldáiknak sajnos bennük látják megnyugtató visszaigazolását.
Csak azt felejtik el az ellenzéki spanok, hogy az országunk állapota nem a minél hangosabb Orbán-gyűlölet decibeljeiben mérendő, hanem cselekedetekben, tettekben, megalapozott döntések távlatos eredményének a reményében.
Az elültetett csemete nem máról holnapra, hanem évek, évtizedek alatt válhat csak termő, gyümölcseit rendelkezésünkre bocsátó társunkká.
Tegyék szívükre a kezüket, ahogy a feltétlen és alázatos függés anno a szovjet birodalomtól, jelenünk az értelmes felkérdezések nélküli balos lakájigazodásával juthatna-e bármikor is a világok legjobbikába? Ugyan már!
Az anarchista, tüntetgető kevesek mikor értik meg plasztikus hasonlattal élve, hogy ,,kutyából nem lesz szalonna”, azaz kedveltjeikből képesség híján nem lesznek, nem lehetnek soha államférfiak, csupán megkaparintott hatalmú, sűrűn változó bábok gyülekezete, akik azt lesik, hogy van-e, aki kezükbe adja a vakvezető botjukat és hol az egykor keleti, jelenleg nyugati segítséggel átvezeti őket az általuk szolgaian ajnározott és érdekük szerint preferált oldalra.
Az ellenzéki értelmes beszédnek természetesen van és lenne létjogosultsága a politikában, éppen ezért a természetvédők, ha valamikor, hát most ténylegesen aktivizálhatnák magukat, mert a jelen ábra szerint, a konstruktívan együttműködő ellenzéki értelmiség súlyosan fertőzött az Orbán-utálat betegségével és NÉGYLEVELŰ LÓHEREKÉNT, kivételesen még fellelhető egészséges szellemű tagjaikra igen-igen ráférne a ,,szigorúan védett” természeti besorolás. Nosza! Hátha!
Ellenzék legyen és ne ellenség.
Ha zongorázni tudnám a két fogalom közötti különbséget, én lennék a néhai Cziffra György, avagy korunk Ránki Dezsője.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
