A verbalitás mindkét oldal töltényes fegyvere, vagy csupáncsak ártatlan vízipisztolya?
A nyilvánosságban repkednek az újságírói flekk-szőnyegbombázások. A támadó fél ab ovo a baloldal, természetesen a nemzetközi szabadcsapataival kiegészítve, a védekező fél a mindenkori konzervatív kormányzat és az őket támogató médiafelületek.
Ők lőnek, mi védekezünk.
14. éve zajlik folyamatosan ez a végtelenül kiélezett adok-kapok. A valós tájékoztatás, a hiteles, jószándékú elemzések a fasorban sincsenek a FAKENEWS szőnyegbombázások készpénznek vett hírértékeihez képest. Sajnos a demagógia sortüzek mindennapos terhelése is csúcsra jár.
Sok esetben már a két oldal tollforgatóinak verbális SZTÁRBOXÁNAK is tanúi lehetünk, hatalmas bal és jobb horgokkal, egyesek részéről rendszeresen övön aluli rúgásokkal fűszerezve. Zajlik a billentyűzet püfölők VALÓ VILÁGA, a szellemi léggitározók ,,Got Talentje.”
Mostanság a véleményvezérek ,,SZTÁRJAI” egymást túllihegve hívják ki egymást sparringolni, azaz a szorítóban ,,barátságosan” eldönteni, ki a nagyobb legény. Véleményem szerint ez már a vég, de legalábbis a vég kezdete. Ugyanis amikor elfogynak a szavak, tényleg nem marad más, csak az ököl és a nyers erő.
És utána?
Igazságát jelenti-e feltétlenül egy hangoskodó félnek, ha egy kétméteres benga szájon törli, lett légyen bármelyik oldal képviselője?
A sasnak igaza van- e, ha széttép egy nála gyengébbet? Az önfenntartása szemponjából mindenképpen, de most nem erről beszélek. Haladunk afelé, amikor tényleg elfogyhatnak a szavak és marad a brutalitás?
Ezt látjuk a világban is, diplomáciai csetepaték, üzengetések zajlanak glóbuszunk számos pontján, aztán jöhet a hadüzenet és onnan már nincs megállás. A papíron barátságosnak látszó ,,mérkőzés” már életre-halálra zajlik és jaj a gyengébbnek, még akkor is, ha igaza van.
Újságírásunk vaktöltényes és vizipisztolyos dandártábornokai:
Legalább ti térjetek észre, amíg nem késő!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
