Mandiner ,,ezredszer”. Egyszer csak meghallják!
A vélemény szabad. Ez igaz. Mindenkinek a maga felületén. De amikor egy jobboldali portál, jelesül a Mandiner az összes baloldali csúcs-kellemetlenkedőt, mínusz a büntiben levő Perintfalvi Ritát és az egyéb nemkívánatosakat, mint jómagam – noha személyemet velük egy platformon valónak tekintem – napi szinten tolja az olvasóközönség elé, nos ez nem a kiegyensúlyozottság, a véleményszabadság oldalfüggetlen kifejezésre juttatása, hanem balgaság, kontraproduktív mamlaszság.
Miért lenne kívánatos konzervatív, jobboldali közösségünk számára, hogy Lendvai Ildikó öregasszonyos, pikírt sápítozásait, Juszt László goromba fröcsögéseit vagy Bartus László agymenéseit a Mandiner szemlerovatában napi szinten kelljen elviselnünk? Saját orgánumaikban azt írnak felőlem, amit akarnak, de miért emeli őket szemlézésükkel a Mandiner szerkesztősége a ,,mértékadó” kategóriába, amikor gondolataik csak hatalmi mellőzöttségük verbális epeömlései, saját kudarcosságuk revanst áhító kellemetlenkedései csupán?
Őszintén, mit tesznek hozzá a leszerepelt balos veteránok Magyarországhoz? A nyelvi közönségességüket, netán frusztrációik riasztó kórlapjait?
Ezeknek a megméretett, de könnyűnek találtatott nímandoknak a jelenléte és az irántuk való figyelem fenntartása a konzervatív hírfogyasztók tudatában azt a téves képzetet kelti, keltheti, mintha fontos lenne amit írnak, mondanak.
Könyörgöm, ne fújjuk már a bukott bolhákat elefántokká, saját szemétdombjaikon bánom is én, legyenek megkerülhetetlenek, de ne a jobboldali sajtó felületein.
Véleményem cáfolatátára szívesen olvasnám a Mandiner szerkesztőségének reakcióját. A baloldali bérelt helyek felszabadulása meggyőződésem szerint lehetőséget teremthetne szélesebb spektrumon a jobboldali, eleddig kevésbé hájpolt véleményformálók megismertetésére, ezzel táborunk minél több tagja építő gondolatainak beemelésére a közbeszédbe.
Hajrá Mandiner! Soha nem késő a belátás, a felismerés, az önkritika.
Írásomat nem saját szemlézésem reménye vezérli, azt akkor sem kérném már, ha könyörögnének érte. Azokkal ugyanis nincs közös nevezőm, akik kicsinyes sértődéssé degradálták a minden esetben jószándékú észrevételeimet.
Az ,,egy a tábor, egy a zászló” eszméjét az ,,egy a tábor, de mi döntjük el, hogy ki az, aki odatartozhat” izmozásává korcsosítani nem az én kenyerem.
Jelen írásomat a fentiekből következően természetesen nem fogja közölni a Mandiner – pedig a ,,kivétel erősíti a szabályt” ez esetben helytálló lenne alkalmazniuk – de sebaj, helyette legalább marad szabad flekk a balos mindensz@rozóknak és karaktergyilkosoknak.
Az elhallgatás hatalomtechnikája egyébként kiváló eszköz, csak méltatlan saját táborunk erkölcsről, morálról és tisztességről papoló beágyazottjaihoz. A háttérben történő kozmetikázás nem a legelegánsabb magatartás a ,,szeretem-nem szeretem” mandineres koordináta rendszerében.
Végtelenül elkeserítő egy blokkban látni Kohán, Szilvay, Rivafinoli, Apáti, Bayer, Szentesi, stb cikkeit Juszttal, Lendvaival, Pottyondyval, Bartussal, a tehetségtelen népszavás élősködőkkel és az egyéb színvonaltalan, balos ,,még futottakkal”. Nem azonos minőség, a látszat mégis ezt sugallja a Mandinernél.
Egy poliglott se megy be a Mónika show-ba egy ,,bikicsunáj” szerű ,,nyelvzsenivel” beszélgetni, mert az egyik alma, a másik meg körte, nincs közös metszéspontjuk. Így a Mandinernek se lenne szüksége a balos fanyalgók állandó reklámozására.
Ez ennyire egyszerű, hiába áll is ellen szerkesztőik makacssága ennek a ténynek a nyilvánvaló beismerésére.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
