A Mandineren a ,,két legyet egy csapásra” helyett megelégedtek eggyel.
Az a bizonyos ,,egy” én magam volnék. Június második felében nagy örömömre már 12 írásomat szemlézett a Mandiner online felülete, ami megtisztelő gesztust jelentett számomra és erőt adó bizalmat.
A Bartus László elleni felháborodott jelzésem hatására, jelentem alássan azt értem el, hogy a portál nem az ő, hanem az én véleménycikkeim közlését, szemlézését függesztette fel július elejétől, noha azóta már 10-15 aktuális publicisztikát leközöltem saját blogom Facebook oldalán. Ettől a helyzettől természetesen még nem változik meg a föld forgási iránya, de sajnos érteni vélem cenzúrázásom okát. Igazodj a fősodorhoz, ne merd kritikával illetni azt, aki közlésre, szemlézésre érdemesít. A baloldallal szemben megfogalmazott kritika az oké, a saját oldalunk meg hímes tojás? Na ne már!
Miután Bartus László ügyében a Mandiner egész szerkesztősége sem tudna meggyőzni arról, hogy milyen indoka volt és van nevezett amerikánus folytonosan gyűlölködő írásainak szemlézésére, így tájékoztatás nélküli mellőzésemet elfogadom ugyan, de meg nem értem.
Még az is lehet, hogy a felületükön külön Bartus archívumot is létrehoznak és ehhez még egy kis idő kell nekik, lelkük rajta.
Azt is gondolom, hogy abba a szerkesztőségi felhívásba, miszerint kérik olvasóik észrevételeit a megújult felületük még jobbá tételére, talán beleférhetett volna jószándékú kérésem, azaz a mindent és mindenkit lejáratni szándékozók jelzésértékű rostázása. Természetesen Bartuson kívül is jelentős felhozatal van a zsigerből karaktergyilkoló ellenzékiekből, így a jövőben sem lenne késő a portálnak önkritikája szelektálással megvalósított gyakorlásának.
Saját újságírói eszményem szerint az iróniával, szarkasztikusan megfogalmazott gondolatokkal tálalt publicisztikákkal, krokikkal pamfletekkel egyszerűen nem versenyezhetnének a mosdatlan szájú balos hőzöngők, akiknek méltatlan felvonultatása a Mandineren, mint ,,a legfontosabb véleménycikkek szerzői”, az igen erős költői túlzás kategóriáját jelentik.
Bartuson kívúl a Perintfalvi Rita-Gábor György- Juszt László féle elvakultakkal nem az a baj, hogy írnak, hanem, hogy balos szemellenzőik alól elvakultságukban teljességgel képtelenek a józan mérlegelésre és objektív vélemény megfogalmazására. Csak a sistergő gyűlöletük élteti őket a konzervatív oldallal szemben, ami meglátásom szerint nem véleménynyilvánítás a részükről, hanem provokáció, hergelés és félrevezető lejáratás. A rajtuk kívül mindenki más hülye alapállása alkalmatlan bármiféle egészséges diskurzus kialakítására a jobb – és a baloldali véleményformálók között, éppen ezért szemlézésüket, ráadásul egy jobboldali felületen végtelenül károsnak és kerülendőnek gondolom.
Örök romantikusként hiszem, hogy el fog jönni a tisztességes sajtóetikai magatartás tanúsításának reneszánsza. Ominózus saját írásomról ismételten kijelentem, hogy az érted haragszom, nem ellened jegyében született. Ismételt szemlézésemet egyszerű belátásnak tekinteném a Mandiner részéről. Ennek hiányában marad Parabolha blogom kitartó, konzervatív szellemisége, ami így hangzik:
Nem konzerv, konzervatív, nem para, Parabo(l)ha.
Várok oda minden érdeklődőt, akik úgy gondolják a jobboldalon, hogy a sértettség nem lehet vezérelv egy kritikát bármely irányban megfogalmazóval szemben.
UI: Hont Andrást figyelmeztette a Facebook egy írása miatt, jelezve felé, hogy következő alkalommal korlátozzák, akár törlik a profilját. Válaszul Hont elküldte őket egy ősi foglalkozás anyjukra vonatkoztatott változatával.
Nos, nem a figyelmeztetést, hanem a tiltást a Mandineren én a fentebb már hivatkozott Bartus Lászlós írásommal értem el. Mi ez, ha nem ,,siker.”
Még egy apróság. Bartus Lászlót július 13-án újra szemlézte az ügyeletes szerkesztő. Nem lepődtem meg. A Mandinert én ugyan soha nem küldeném el hontandrási választékossággal az általa precízen megjelölt irányba, de ez már szocializációs különbözőségünk kérdése.
Viszont az utóbbi napok Ungár-Perintfalvi-Hont Bermuda-háromszögéből azt gondolom, hogy jó lenne már kievickélnie a Mandinernek, mert az már nem véleménycsere, hanem csak oda-vissza történő bulvár arcoskodás, ami nagyon messze esik a tartalmi újságírás szemlézésre érdemes fájától.
Mi mást mondhatnék a végén szomorúan :
Azért hajrá Mandiner, hajrá magyar jobboldal!
Bognár Zsolt (parabolha)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
