Tisztelt Hír Tv vezetőség!
Karácsonykor az ember elcsöndesedik, nem sokat politizál, inkább a családdal van együtt. Ilyenkor jut idő egy kis rendrakásra is, pl. a könyvespolcon. Rendezgeti a könyveket, leporolja azokat. Így került elénk Lovas István „Második jobbegyenes” című könyve. 2000-ben jelent meg. A könyv hátoldalán pár idézet található „A liberális elit Lovas Istvánról” címmel.
Találtunk ott pár érdekességet.
Ilyeneket mondott akkor, 20 éve a liberális elit Lovas Istvánról:
Patkány.
Farkasházy Tivadar (Hócipő)
Félfasiszta.
György Péter (Mancs)
És egy gyöngyszem.
Lófasz.
Kukorelly Endre (Mancs)
A lófaszozást később nyílt levélben tagadta Kukorelly a Mancsban. Kár volt tagadni. Az internet ugyanis nem felejt.
Íme:
https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/kukorelly_endre_tibi-60048
„Ezerszer hallottam már, hogy a Narancs stílusa annak az irodalmi beszédmódnak az át(újság)írása, amelyet a nyolcvanas évek irodalma kezdett volna el. Lehet. Az ember néha nyegléskedik. Ez is kontextusfüggő. Nyegléskedjen is. Máskor meg ne, mert ha akkor is, az tipikusan az Albert lő, mellé helyzet. Szerintem a Narancs is mindig így csinálta, és úgy hiszem, többször jól, mint rosszul. A hőskorban sem az összes akcióból lett gól. A hőskorban azonban nem volt, hogy mást ne említsek,
fizetés. Kétezret kaptunk, ha jól emlékszem, Novák Zsófi vagy Marton Távolodó biztos pontosabban tudja. Minden rovatot megbeszéltünk. Ezt mindig komoly túlzásnak éreztem, ám volt benne valami szép. Létezett kultúr- (meg még „sport-„) rovat is, igaz, hogy egotrip nem, és pont azért kezdett már akkor is lassacskán irtó gyorsan elmenni a kedvem, mert szinte sosem a kultúra felől beszéltünk a napi politikáról, hanem pont fordítva. Épp, mint más lapok. De ha szokásos is rovatokat fabrikálni: kultúra
nincs külön. Mondjuk a belpolitikától.Vagy sport.
Vagy életmód. Így külön élne? Nem épp ez a széttrancsírozás vezet oda, hogy amit kultúrának tart a mindennapi diskurzus, lassacskán a létezés egy hanyagolható ornamensének tűnik csupán? A kemény-fontos dolgok mellett (meg)tűrhető díszítmény. „A giccs hazugsága és gonoszsága az élet minden területén jelenvaló, ezt Hermann Broch írja (fordította Győrffy Miklós), a szociális konvenciókban
éppúgy, mint a foglalkozási struktúrákban, az igazság-szolgáltatásban éppúgy, mint az úgynevezett politikai meggyőződésekben – a giccs mindent megfertőző frazeológia-ragály, fészke pedig a napisajtó, mert tükrözi mindezt a nem-életet és egyúttal újra meg újra frázisokkal látja el.” Szerintem nem az öreg beszél ki belőlem (noha!), amikor azt látom, hogy a dolog inkább ebbe az irányba ment tovább, mint
nem. A Narancs egy lap. Mint a többi. És, vegyük ezt, de csak alig vegyük, Lovas kolléga följelentgeti ezt a lapot.
Lófasz.
Persze irigykedik a csávó, és veszi a bátorságot, mert azt azért látja, és ebben igaza van, hogy itt is ugyanaz a játék megy. Jobban, okosabb-, élesebb-, viccesebben persze, még szép. Mégsem alternatíva. Igazodik. Pedig úgy kellene játszani, vagy nem?, hogy igazodjanak ők. 1 szóval hazai pályán. Ez (kedvenc idézetem Farkas Zsolttól) 2 szó volt. Valami igazi figyelem, és nem a kinevezett ügyekre, hanem arra, hogy hát akkor tényleg hogy is megy az élet. Pontosan, szépen, ahogy a csillag, úgy körülbelül. Szellemi, lelki. Szívi. A saját kis szíved. Egyedül. Foglalkozz vele. „Tibi aras, tibi occas, tibi seris, tibi item metis”, ahogy Plautusnál áll: Magadnak szántasz, magadnak boronálsz, magadnak
vetsz, magadnak is aratsz. „
Ez 20 éve történt. Leporoltunk egy 20 éves könyvet, és ez lett belőle.
Lovas István sajnos már nincs köztünk. Nagyon hiányzik. Kukorelly Endre viszont köztünk van. Ő nem hiányzik. Kukorelly Endre kicsit sem hiányzik a jobboldalnak, mégis egy jobboldali tévében osztja az észt. A kérdés már csak az a tisztelt Hír Tv vezetése felé: meddig tűri a jobboldal azt, hogy aki így beszélt régen Lovas Istvánról, az a Hír Tv rendszeres vendége?
mindenszo.hu
Oszd meg másokkal is!
