Elbúcsúztatták Lovas Istvánt – Nagy tömeg kísérte utolsó útjára…

Nagy tömeg részvételével búcsúztatták el Lovas Istvánt, majd a búcsúztató és az egykori munkatársak beszédei után szűk családi körben helyezték végső nyugalomra az újságíró hamvait. A temetésen sajtóklubos kollégái, Bencsik András és Bayer Zsolt, valamint egykori Szabad Európa rádiós munkatársa, Rajki László mondtak beszédet.

Bencsik András az egykori phároszi világítórorony tetején állt, ismeretlen személyt ábrázoló szoborhoz hasonlította Lovas Istvánt, amely rendületlenül állva teljesítette a dolgát, és világított a világítótorony tetején, erős és tiszta fényt gerjesztve. Derűs emberként, szívós és lelkes kutatóként, fáradhatatlan publicistaként és szívélyes házigazdaként jellemezte elhunyt kollégáját, aki ugyanakkor mégis „egy kicsit megközelíthetetlen, magányos hős” volt. Bencsik kiemelte, hogy Lovas István már 1993-ban a szingapúri illiberális demokrácia előnyeit ecsetelte írásban, amivel nagy visszhangot váltott ki, de az idő őt igazolta, hogy jól látta a dolgokat.

Bayer Zsolt keserédesen emlékezett elhunyt barátjára, aki „autópályán kétszázzal, lakott területen százhússzal vánszorgott”, ő pedig „elkövette azt a hibát, hogy erről nem tudva beült mellé” még a kétezres évek elején. A beszélgetés azonban – mint mondta – elterelte a figyelmét a félelméről. Ekkor kérdezte meg tőle, hogy több száz kilométer levezetése, aztán az egész napi munka, majd az esti sajtóklubozás után hogyhogy nem fáradt, mire Lovas István úgy válaszolt:

Zsoca, én nem tudok elfáradni.

Bayer Zsolt azt is elismerte, hogy Lovas István nem volt könnyű ember, de meg is magyarázta:

Nem volt könnyű ember, az elhivatottak ugyanis sosem azok. Az elhivatottakban keserűség van, ordít bennük az igazság, mert többet látnak, mint a többiek. Ez az ordító igazság lesz idővel olyan nehezen szerethető.

A népszerű publicista hozzátette, alig ismert embert, akinek nagyobb és sebezhetőbb lelke lett volna, mint Lovas Istvánnak, aki pont ezért rejtegette a lelkét.

Rajki László, a Szabad Európa Rádió egykori műsorvezetője a rádiónál együtt eltöltött időre emlékezve méltatta Lovas Istvánt, egyúttal részletesen visszatekintve a rendszerváltás körüli időkre és azok később is nagy karriert befutott, negatív szereplőire. A búcsúztatást végző pap – maga is Lovas István barátjaként – ugyancsak személyes hangú beszédben búcsúzott, emlékezve az elhunyt újságíró munkabírására, valamint életszeretetére és szívélyes vendéglátására.

(pestisracok.hu, fotók: Horváth Péter Gyula)