in ,

Pilhál Tamás: két éve ment el Lovas István

Hatalmas munkabírású, utolérhetetlen olvasottságú, lexikális tudású újságíró volt.

Hatalmas munkabírású, utolérhetetlen olvasottságú, lexikális tudású újságíró volt. És rendíthetetlen, szálfa egyenes, nemzeti elkötelezettségű ember. A jobboldali újságírás ikonikus alakja. Utolérhetetlen és pótolhatatlan. 

Nem ágyban, párnák közt, hanem a „csatatéren” esett el, ahogy egy igazi végvári harcoshoz méltó: éppen két esztendővel ezelőtt, 2018. június 11-én hajnalban, cikkírás közben távozott az örök újságírómezőkre.

Minden egyes írása, sajtószemléje, rádiós jegyzete, sajtóklubos szereplése, tüntetésen elmondott beszéde egy-egy kisebb háború volt az igazságért, a nemzeti érdekekért, a magyarságot folytonosan hátba támadó-eláruló erők ellen. És e háborúit – ennyi elfogultság engedtessék meg nekem! – mindig megnyerte: a tények erejével, olvasottságával, fölkészültségével. A balliberálisok féltek tőle, mint a tűztől, nem szerettek vele vitázni. Inkább démonizálták őt, igaztalan jelzőket aggattak rá, övön alul ütötték, hátha akkor megtörik.

Nem tört meg. Soha nem tudták legyőzni. Még megrendíteni sem. Utolsó lélegzetéig harcolt.

Egy héttel halála előtt még ott volt a Sajtóklubban, ahol Trianon gyászos évfordulóján is azt a tántoríthatatlan formáját hozta, amiért oly sokan szerették:

A legfontosabb az egyenlő nyelvhasználat kivívása. Akárhányszor jártam Erdélyben, azt láttam, hogy ez nem sikerül. Erre kellene hatalmas hangsúlyt fektetni. (…) A legkeményebben kiállni a magyar nyelv egyenlő használatáért. Legalább az egyenlő használatáért.

 

 

Két évvel ezelőtti búcsúztatómban azt írtam:

Hogy Lovas István a magyar jobboldal ikonja lett (és marad most már örökre), azt leginkább bátorságának, szorgalmának, igazságszeretetének köszönheti, ráadásul az ellene irányuló támadások is őt erősítették. Tabukat nem ismerő szókimondása legendás volt, amitől ellenfelei – miként a Véralgebra-ügy is bizonyította – szinte dührohamot kaptak. Ám az igazsággal nemcsak őket, hanem barátait is szembesítette. Értünk haragudott, nem ellenünk.

Bátor, szorgalmas, szókimondó – ilyen volt Lovas István. Legyünk ilyenek mi is! Ennél jobb tanács nem adható a nemzeti oldal politikusainak, újságíróinak, közéleti szereplőinek. Ez a siker kulcsa.

 

(Pilhál Tamás, pestisracok.hu)

 

 

Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Ujhelyi asszisztense készítette a kamuvideót – Pityu hallgat, mint sz*r a fűben

Történelmi magyar-szlovák találkozó – A történetfilozófia is befért a politika és a gazdaság mellé a magyar-szlovák miniszterelnöki találkozón