Ülök a szobámban. Olvasok, mikor mit.
A világ és benne saját magam politikai begyógyszerezettségén mégis átüt a fájdalom. Hol itt, hol ott alakulnak fenyegető háborús gócok, melyek megoldását csak a legritkábban eredményezi a felek józan belátása, a tárgyalások végén kihirdetett tűzszünet, békepaktum. Nem csupán az embereknek, de be kell látni, hogy folyamatoknak is van önjáró indulatlevezetése, ami az egyéni vágyainktól, a realitástól és befolyásunktól szinte már teljesen függetlenek.
Mint téli havas lejtőn az útjára bocsátott hógolyó, amely hatalmas görgeteggé növekedve, lavinaként pusztítja az útjába kerülőt, az emberi egyet nem értések is fokról fokra terebélyesedve, időközönként a földünkre szabadítják oktalan pusztításuk cunamiját.
Ülök a szobámban. Olvasok, mikor mit.
Most éppen William Golding: A legyek ura című regényét. Nem először. Olyan a világunk is mint ez a könyv, amelyben egy repülőgép-katasztrófa következtében a felnőttek nélküli szigeten túléléséért küzd egy gyerekközösség.
Földünk egésze is egy sziget, ahonnan az emberiség háborús tűzjelekkel próbál kétségbeesetten hírt adni magáról az univerzum számára, hátha egy űrközi hajó megmentheti a bármely pillanatban bekövetkező pusztulástól a mintegy 8 milliárd tagját.
A regény gyerekszereplői semmiben nem különböznek a jelenünket meghatározó, politikust játszó felnőttektől. Csak a lépték más. Az emberi viszonyulások, az erkölcsös, illetve erkölcstelen tettek, a feloldatlan konfliktusok ott is, itt is ugyanazok.
Egyetlen, de jelentős különbség talán az, hogy a regény végén megérkezik a megmentő angol tengerésztiszt egy csatahajóval, de Földünk gerjesztett problémái elől ugyan milyen jármű lenne képes a végső pusztulás előtt kimenteni mindannyiunkat a leselkedő pokolból? A kérdés költői, mert nincs ilyen lehetőség.
Adyt és Vörösmartyt együtt parafrazálva , ha ,,százszor földobnak” is bennünket, mi százszor visszaszállunk, ,,százszor is, végül is”, hiszen itt kell élnünk és halnunk is. Nincs más lehetőség a konfliktusaink meg – és feloldására, mint a globális, bölcs belátás és a kompromisszumok folytonos keresése, ellenkező esetben saját kárunkon tanulhatjuk meg földi létezésünk olykor kijózanító egyszeregyét, mint ahogyan a viharokkal terhelt történelmünk során sajnos már annyi, de annyiszor.
Ébresztő világ!
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
