Baloldalon javarészt az orosz-ukrán háború öröklétig tartó bíztatása, a jobboldalon pedig a béketárgyalásokra való felhívások viszik a prímet.
A balos narratíva az első pillanattól fogva hamis és félrevezető, mert nincs az a pénz, kölcsön drón, tank és rakéta, amivel egy közel 150 milliós lélekszámú atomhatalom legyőzhető volna. Ez faktum és punktum.
A béketárgyalások reménye, azok kívánalma és ösztönzése már egy fokkal életszerűbb felvetés, de ezen a ponton véget is érnek a kolumnás cikkek megoldást nem kínáló alternatívái.
Egyetlen és talán a leglényegesebb dologról nem ejt szót senki, mégpedig a remélt béke és fegyvernyugvás adott pillanatban rögzített feltételeiről. Nyereségekről és veszteségekről.
A tyúk vagy a tojás volt-e előbb boncolgatásába értelmezési zsákutca lévén felesleges belemenni, így mindenekelőtt, mellébeszélés nélkül kellene rögzíteni és nem a ködölést választani a háborús felek megnevezésekor.
Aki még mindig azt hiszi, hogy ezt a háborút Ukrajna vívja Oroszországgal, nos az végtelenül naiv. Ez a küzdelem két nagyhatalom terepasztala, ahol Ukrajna csupán rosszkor volt rossz helyen.
Az USA és Oroszország régóta cibálják egymás bajuszát. Az elmúlt évtizedekben itt Európában úgy ahogy, de Amerika nem mászott bele ennyire az oroszok aurájába. Most megtette.
A NATO bővítési szándéka Oroszország irányába, akár az ukránok, akár a svédek és finnek irányából beletenyerelés az eddigi viszonylagos status quo-ba és az oroszok a maguk szempontjából joggal érzik úgy, hogy Amerika már a spájzban van, sőt.
Visszatérve a megoldás kereséséhez, talán először is a legmagasabb szinten fülek kellenének a hallásra. Ez után szemek a látásra, de legfőképpen a belátásra. Belátására annak, hogy azonos súlycsoportú és képességű versenyzők esetén még mindig célravezetőbb kiegyezni egy kegyesen elhitt döntetlenben, mint ki tudja meddig kergetni az ,,akkor is én fogok győzedelmeskedni” délibábos ábrándját.
És ha már döntetlen, akkor a kölcsönös ,megelégedés” jegyében, ha nem is az eredeti helyzetet helyreállítani, mert azt ugye több, mint 1.5 év pusztítása után lehetetlen, de legalább a romokon – a további rombolást megelőzendő – legalább lelkileg közelíteni a háború kirobbanása előtti állapotokhoz.
Fogalmazhatok úgy is, hogy a cél az lehetne, hogy a két nagyhatalom egyike se érezze úgy, hogy a másik a tarkójába liheg. Ez meglátásom szerint egy puffer zóna a felek között, amelynek kijelölése mindkettőjük elemi érdeke volna. A világról merőben mást gondoló, saját szempontjaik alapján önfejű nagyvadakat nem ártana egymástól távol tartani saját maguk és mindannyiunk érdekében egyaránt.
Még a vadállatok is kijelölik a territóriumuk határait. Az embereknek sem ártana ezt tudomásul venniük, ellenkező esetben, mint már annyiszor, a népességfogyás oltárán áldozzuk fel értelmetlenül és számolatlanul a különböző, szebbre és jobbra érdemes nemzetek lányait és fiait.
A Télapó érkezése meghozhatná a békekötés csomagocskáit itt a szomszédunkban, de az újabb háborús gócban, a Közel-Keleten is. Bontogassuk őket serényen, hátha tényleg benne lesz valamelyikben a végleges fegyvernyugvás.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
