Pilhál Tamás Európa utolsó reményéről

Ötödször tett miniszterelnöki esküt tegnap Orbán Viktor. Demokratikus választásokon négyszer egymás után kétharmados többséget szerezni magyar és világviszonylatban is egyedülálló. E teljesítmény önmagában is megsüvegelendő, úgy meg pláne, hogy a nemzeti erők ellen szövetségbe forrt a teljes nemzetközi baloldal: a nyugati pénzmogulok és helyi inasaik, a kisnyilasokkal és szélsőbaloldaliakkal töltött Soros-kolbász.

Ha az előző négy év a világpolitikában viharos volt, a következő négy év cunamiszerű lehet. Eskütétele utáni beszédében Orbán Viktor arról beszélt: ilyen körülmények között kell mindenáron megőrizni Magyarország békéjét, biztonságát, ami nem lesz könnyű, mivel óriási nemzetközi nyomás nehezedik ránk. A legsürgetőbb feladatnak a Magyar Honvédség megerősítését nevezte. A miniszterelnök szerint a lehető legrosszabb párosítás, hogy az oroszok sorozás nélkül gyakorlatilag korlátlan ideig elhúzódó háborúra készülnek, a Nyugat pedig felső határ nélküli fegyverszállításba kezdett. Így „háborús évtized” bontakozik ki a szemünk előtt. Megjegyezte: aki fegyvert szállít, az félig már hadviselő féllé válik. A kormányfő azt ígérte: a nehéz körülmények között is megvédik az elért gazdasági eredményeket, a teljes foglalkoztatást, a családtámogatásokat, a nyugdíjak értékét és a rezsicsökkentést, megfékezik az inflációt, óvatos, de hatásos árszabásokat vezetnek be.

S ha a háború nem lenne elég, itt vannak még nekünk a nyugati világ „öngyilkossági hullámai”. Mint a miniszterelnök fogalmazott: – Ilyen a nagy európai lakosságcsere programja, amelynek lényege, hogy migránsokkal pótolnák a hiányzó keresztény gyerekeket. Ilyen kísérlet a genderőrület és a liberális Európa programja, amely túllép a nemzetállamokon és a kereszténységen, és semmit nem ültet a helyükbe. Beszédében többször visszatért az unióhoz, amelynek (szerintem) agyhalál közeli állapotát ő jóindulatúan csupán politikai tévelygésnek nevezte. – Brüsszel kizárólagosságra, egyszínűségre törekszik, visszaél a hatalmával, visszautasítja toleranciaajánlatainkat, a szuverén nemzetek Európája helyett birodalmat épít, s közben egyre nő a kulturális távolság Európa nyugati és keleti fele között – sorolta a bajokat a kormányfő. – Aki nem lép egyszerre, vizsgálatot kap estére.

Majd föltette a kérdést, amit mi, magyarok valószínűleg egyre gyakrabban fölteszünk mostanában, és ami – szerintem – az elkövetkező években a legégetőbb lesz: „Mit keresünk az unióban?” (Különösen azok után teszik majd föl egyre többen, hogy hamarosan nettó befizetőkké válunk: vagyis papíron is többet talicskáznak ki az országból Von der Leyenék, mint amennyit visszacsepegtetnek.) Orbán Viktor válasza a kérdésre: az álmainkat keressük az unióban, az egyenlő nemzetek közösségét, a demokráciák demokráciáját. – Amíg van egy fikarcnyi esély, addig küzdeni fogunk a jogainkért, az unió megújításáért, ehhez szövetségeseket keresünk – tette hozzá. Kiemelte: ma azért irányul ránk a figyelem, mert a lengyelekkel együtt mi váltunk a nyugati világ utolsó keresztény-konzervatív bástyáivá. – Sokan úgy érzik, Magyarország a józanság és a szabadság utolsó őrhelye. Reményt akarunk adni nekik és másoknak is (…). Mi vagyunk Európa jövője.

Egy felelős államférfi szavai ezek, aki nem indulatból, hanem józan mérlegeléssel, nemzete érdekeit szem előtt tartva kormányozza Magyarország hajóját a készülődő cunamiban. Elnézve a magyarországi ügynökbaloldal szellemi lepusztultságát (hogy egy fél mondatot rájuk is fecséreljünk), kijelenthető: Orbán Viktoron, a Fidesz–KDNP-n kívül ma nincs más, aki hazánkat a megmaradás esélyével vezethetné ezekben a pokoli, zűrzavaros időkben.

(Pilhál Tamás, magyarnemzet.hu)

Add tovább!