Bár megéltünk már sok ilyen SZDSZ-stichű hisztériát (másról sem szólt az 1990 és 2010 közötti posztkommunista időszak), mégis: még mindig sokkszerűen éri az embert az a hazudozással elegy rágalomözön, amelyet napok óta Orbán Viktorra zúdít a magyarországi és nemzetközi „SZDSZ” a tusnádfürdői beszéd ürügyén. Szavait kiforgatják, mondanivalóját meghamisítják, és már Hitlernél, a holokausztnál, a Dunába lövéseknél és a hatmilliózásnál tartanak. A Mazsihisztől kezdve Gábor György DK-s „vallásfilozófuson”, a Nemzetközi Auschwitz Bizottságon és a zabrált zsidó villában pöffeszkedő Apró klánon át Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki biztosig bezárólag csaknem a teljes antiszemitizmusügyi hálózat támadásba lendült. Egymást túllicitálva náciznak.
De mit is mondott Orbán Viktor? A szervezett népvándoroltatással összefüggésben azt merészelte állítani: „A Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk kevert fajúvá válni.” A szövegkörnyezetet is figyelembe véve mindössze arra utalt, hogy nem kérünk a tömeges illegális migrációból, az európai kultúrát megvető emberek százezreinek erőszakos betelepítéséből, a nemzetközi spekulánsok által irányított multikulti terrorizmusból. Korábban többször beszélt már ugyanerről a kormányfő, igaz, akkor inkább a „kevert népesség” kifejezést használta. Ám a gondolatmenet lényege ugyanaz. Aki érteni akarja, érti. Nem mellékesen: Izrael számos vezető politikusa beszélt az elmúlt évtizedekben ugyanerről, vagyis hogy az ellenőrizetlen migráció végveszélyt jelent rájuk, meg kell óvni Izrael zsidó jellegét, nem szabad túl sok más fajtájú embert beengedni. Érdekes, azokon a nyilatkozatokon Hegedüs Zsuzsa meg a Mazsihisz nem akadt ki. Érdekes: mintha csak bizonyos esetekben, vezényszóra szabadna kiakadniuk. Így működik a hálózat.
Az Orbán-beszédben a zsidó szó el sem hangzott. Ráadásul a miniszterelnök ezúttal is – kimondatlanul – az európai iszlám térhódítás ellen emelt szót, amely elsősorban az itteni zsidóságra halálos veszedelem. Ennek fényében minősített becstelenség, hogy pont olyanok támadják őt, akiket a leginkább véd. Jól szervezett, gusztustalan színjáték ez. Meggyilkolt emberek emlékével takarózva rágalmaznak egy olyan embert, akinél valószínűleg senki sem tett többet a honi zsidó közösség biztonságáért, vallási és kulturális életének föllendítéséért.
Megszólalt például Christoph Heubner, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság alelnöke, aki arra kérte Karl Nehammer osztrák kancellárt: jelezze Orbánnak, hogy elfogadhatatlan volt a beszéde. Nem emlékszem, hogy Heubner megszólalt volna, mikor a francia zsidó Sarah Lucy Halimit arab szomszédja kihajította az ablakon. Vagy hogy fölhorgadt volna a Nyugat-Európában mindennapos antiszemita gyűlölet-bűncselekmények, zsinagógagyújtogatások miatt.
A paranoiásan gyűlölködő Gábor György odáig jutott, hogy az ilyen, Orbán-féle „szerencsétlen szóhasználat miatt irtották ki” az apja kecskeméti rokonságát meg az anyja egész családját. Hegedüs Zsuzsa – hasonló ízlésességgel – a Dunába lövéseknél meg Goebbelsnél kötött ki a miniszterelnöknek írt (de persze az ellenséges HVG-nek egyből megküldött) levelében, amelyben bejelentette, lemond a miniszterelnöki biztosságról. A gyermekéhezés elleni alapítvány vezetőjéről legutóbb akkor hallhatott a nyilvánosság, amikor kiderült, 36 ezres olasz bort meg tízezres pezsgőket vett közpénzből. Gyermekéhezés, mi?! A miniszterelnök a botrányok miatt nem rúgta ki Hegedüst – „hálából” Hegedüs most hátba szúrta őt. Leveléből kiderült, időnként „leüvöltötte” Orbán Viktor fejét, amiért más véleményen merészelt lenni Európáról, mint ő. Pompás tanácsadó lehetett, mekkora űrt hagy maga után… Az ideggyengeséget még csak-csak megértenénk. Ám ez nem az. A szándékos hazudozásra, becstelenségre, árulásra nincs mentség.
(Pilhál Tamás, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
Támogasd munkánkat egy lájkkal!
