100 évvel ezelőtt csettintettek volna bizonyos helyeken, ha minél több felsőbbrendűségi érzéssel bíró, ,,ki ha én nem” típusú emberfia bukkant volna fel a semmiből. Változnak a korok és a körök, de a prototípus időtálló.
A hét eleji, Operaházunkból közvetített ,,Az év sportolója” gála műsor számomra a legemberibb és legfelemelőbb pillanatait a volt köztársasági elnökünk, Schmitt Pál teremtette meg köszönetnyilvánításában, melyet a részére megszavazott életműdíj kihirdetése után eszközölt. Az arra fogékony füleknek egy életre elegendő tanáccsal, szeretettel és alázattal megfogalmazott gondolatai hallatán azt gondolom, hogy nemcsak a képernyők előtt ülők, de az Operaházba meghívottak is érezték, hogy útitarisznyát akasztott a vállaikra. A csapatban kétszeres világ és olimpiai bajnok párbajtőröző, az egyéniben is többszörös magyar bajnok családjának tagjai az unokákig bezárólag a sport legkiválóbbjai között vannak számon tartva. Elnök úr spordiplomáciai tevékenysége is egy külön fejezetet érdemelne.
Ebben az élményben fürdetve lelkemet, szerda délelőtt a Mandineren szemlézett írások között szembejött az árnyékból a fényre furakodva, a feltehetően tornából felmentett Juszt László mélyütése. A magát felsőbbrendűnek gondoló, bukott, valamikori médiás, de rossz emlékezetű riporter, napjaink ügyeletes hangulatrontója, a LACUS beleokádta a nyilvánosságba szellemi liliputiságát. Olyannyira ünneprontó, olyannyira szánalmas vergődéssel próbált meg revansot venni valamiért a sikeres sportoló Schmitt Pálon, hogy arra nincsenek szavak.
Olvassák, ha kellően edzettek a szellemi sejtroncsolással szemben:
,,Mondanám, hogy nevetséges, de sokkal inkább elszomorító, hogy valódi sportemberek közt vehette át az “Életmű díjat” Schmitt Pál. Nem tudom eldönteni, hogy a sportújságírók cinizmusa, vagy alkalmazkodó képessége adta a díjat?
És milyen “életműre”? Az Astoria szállóban betöltött kettős szerepért? Az örökös tartalék vívó szerepéért? A diplomahamisító szerepért? A magyar nyelv kiváló ismeretéért? Vagy azért a valóban komoly teljesítményért, hogy nem volt olyan rendszer és nem akadt olyan politikus, amelynek, vagy akinek ne tudott volna megfelelni az elmúlt évtizedekben. Így volt nagykövet az MDF idején, majd Horn Gyulánál tett látogatása után Bernben, bizva abban, hogy bekerülhet a NOB legbelső köreibe, de a 110-ből csak hat szavaztot kapott. Bejelentkezett a szociknál budapesti főpolgármesterjelöltnek, azután a Fidesznél.
És persze az is, csodás teljesítmény, ahogy hírünket vitte a nagyvilágban. Nem tudok olyan első vonalbeli politikusról, aki lemondani kényszerült diplomahamisítás miatt. Jut eszembe: ha egy dokumentumot hamisan ír alá a köztársasági elnök – hiszen “dr”-ként írta alá – az attól érvényes? (pl.: az Alaptörvény?)
Más diplomahamisítóról tudok. Például Elena Ceaucescu-ról, de ő nem lemondott…
Mindenesetre ezt a díjat is sikerült lenullázni.”
Nos! JUSZT, növessz ba-JUSZT!
Jelenünk világa hála Istennek nem az a helyszín, ahová Jusztnak táncrendet biztosítanak. Ennek a számára testidegen konzervatív szellemi közegnek a báltermében zéró tolerancia van érvényben az olyan modortalanokkal szemben, mint ő. Hála Istennek!
Ott egyenjogúság van és nem felsőbbrendűség. Teljesítmény van, legfőképp a sportban, ahol a szubjektív eltörpül az objektív mellett, ahol a balos károgás csak zavaró háttérzaj, ócskaság a köbön, amiért már az ószeres se hajol le.
Az Elena Ceausescus gondolattársításáért fogadja külön megvetésemet. Nem beszélve arról, ha már idéz egy nevet, akkor legalább venné a fáradtságot, hogy helyesen és ne betűtévesztéssel írja le azt.
Az ószerest egyébként maximálisan megértem, ha le se hajol, főleg egy olyan személy esetében, akinek büntető papírja van arról, hogy csak sajátos előkészületek alapján szereti és tudja elkészíteni a nyúlpaprikást.
UI: Mindaddig, amíg a jobboldali Mandiner felületén Juszt László szellemi termékeihez hasonló írások olvashatóak, amelyeket a szemlerovat, mint:
,,A nyilvánosságban megjelenő legújabb és legfontosabb véleménycikkek, publicisztikák”
szlogennel közöl, tiltakozásul saját Parabolha blogomon – a félreértések elkerülésének reményében külön hangsúlyozom, hogy kizárólag csak ezért – az alábbi kétszavas állásfoglalásomat fogom közzétenni a fentebb körülírt, bármelyik balos szerző véleményem szerinti tarthatatlansága esetén:
Ébresztő MANDINER!
Hinni szeretném, hogy a mindenkori JUSZTOK vérgőzös véleményei nem erre a portálra valók és mi több, nem is tart rájuk igényt a többségi társadalom.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
