„A magyar miniszterelnök így az eddigieknél is nagyobb szerepet kaphatna az Uniós döntéshozatalban, éppen egy olyan időszakban, amikor az EU a következő 5 év irányvonaláról dönt.
A Tanács elnöke ráadásul külpolitikai kérdésekben is képviseli az Uniót, Charles Michelt is sokszor láthattuk különböző fővárosokban, vagy akár a G7, vagy a G20 ülésein, ahol a Bizottság elnöke mellett a Tanács mindenkori első embere is jelen van. Orbán Viktor tehát a jelenleginél is meghatározóbb szereplőként léphetne fel, akár a világpolitika színpadára is.
Persze az ellenzők máris megszólaltak és kifejezték nemtetszésüket. Sokak szerint Brüsszelben egyenesen pánikhangulat alakult ki a hír hallatán és maga Michel is azt mondta, hogy ez a forgatókönyv elkerülhető, ha az állam és kormányfők nyár közepéig megegyeznek az utódjában. Ugyanakkor miért is lenne probléma, ha az EU legnagyobb demokratikus felhatalmazással rendelkező miniszterelnöke pár hónapra a Tanács elnöki székébe ülne?
Véleményem szerint kifejezetten jót tenne a polgáraitól igencsak távolra kerülő Uniós elitnek és az Unió imázsának is, ha végre olyan ember töltené be ezt a tisztséget, akit tényleg az emberek választottak meg és aki bírja a bizalmukat, nemcsak Magyarország, hanem Európa-szerte. Persze biztosak lehetünk abban, hogy komoly erők dolgoznak majd azért, hogy ne a magyar miniszterelnök vegye át a stafétát Micheltől. Ez persze Magyarország számára abból a szempontból is kedvező, hogy így még egy aduász van Orbán Viktor kezében, amelyet kijátszhat az egyeztetések során.”
(Kaszab Zoltán, Mandi)
