Van a VÉGTAGOS, a FELMENŐI meg az ÁLLATOS és ezek tetszés szerinti cifrázása.
Az első alatt a volgai FASZÁLLÍTÓK analógiájára születő örökzöldekre gondolok. Legutóbb Hont András tisztelte meg Juszt Lászlót, a TV nyugalmazott ügyvédjét – teszem hozzá, hogy teljesen megérdemelten – egy efféle meghatározással.
A második csoportba tartoznak nemtől függetlenül a FELMENŐI dicséretek széles tárházába tartozó, többnyire a balos trollok kedvelt nyelvi szófordulatait leképező „lelki simogatások”, mint például a Courvoisier konyak kiejtésekor a konyak szó helyettesítése a kifejezésben a hangzásában közel azonos „Curvoisier anyád” változattal, amely egyéb párosodásra utaló igékkel kiegészülve, bármely toplistát vezetni képes beköszönést jelentenek sokuk kommunikációjában.
Harmadsorban többnyire a balos szókincs részét képezik az ÁLLATOS hasonmás-keresők „játékos” megszólításai, kezdve a békázással, folytatva az ölebezéssel és a pincsikutyázással, amivel szintén Juszt Lackó meg a bosszúszomjas Cseh Katka élt legutóbb, előbbi a felcsúti Puskás Akadémia növendékeit, utóbbi pedig Magyarország miniszterelnökét pincsikutyázta le előszeretettel. Ugyanezek a hozzájuk hasonlókkal többnyire hamar képesek eljutni a négylábú emlősöket /ökör, tehén, ló, szamár/ magába foglaló általános barmozásig.
Az az egy nem világos, hogy az ilyen vásári kocsisok szintjén álló intellektuelek miért nem mennek el a városligeti ZOO-ba állatcsutakolónak, ahelyett, hogy mondanivaló híján a szellem nélküli produktumaik előállításával bíbelődnének?
Az állatokat megsérteni se tudnák jelzőik szárnyaló magasával és a hazai közélet színvonala is pozitív irányba mozdulhatna el nélkülük.
Mindenki jól járna! A disztingválni tudó emberek feltétlenül.
Az állatok tekintetében viszont töredelmesen bevallom, hogy már közel sem vagyok ennyire biztos.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
