Írásom címe némi ellentmondást tükröz, hogy Dobrev Klárával egy lapon említem a NYOMORT, de találóbb nem jutott eszembe, amikor Facebook oldalán megláttam legújabb virtuális Orbán-plakátját.
„Orbán előtt egy út áll: A BUKÁS!
Fekete tónusú aláfestés, befelé figyelő miniszterelnöki arc és a bukás szó narancsos árnyalata.
Érvek, indokok természetesen nincsenek a plakát melletti beírásban feltüntetve, kizárólag az időfaktorra utal Dobrev, azaz a majd, az egyszer, a valamikor a távoli jövőben reményére. Szó szerint idézve az árnyék miniszterelnökét ez így hangzik:
„…ami biztos, hogy ez a rendszer is meg fog bukni.”
Hát persze! Ugyanígy a nap is fel fog kelni, meg tavasz után nyár is lesz, az ősz után meg tél, de ez a naponta kétszeri Orbán buktatás csak nem akar sikerülni az ellenzéki reszeléknek. Így nem marad más hátra, minthogy álmodik a nyomor a Szemlőhegy utcában és egyéb füstös pártirodáikban. Az más kérdés persze, ha Orbán átadná a stafétát 15-20, avagy 30 év kormányzás után, Dobrev és az összes ellenzéki örömtáncot lejtve harsogna a kormányfő BUKÁSÁRÓL, de ez legyen az ő sekélyes örömük.
Klára asszony! Ha gyermekeinknek az élet számtalan területén átadjuk a stafétabotot az idő szabta korlátjainkra tekintettel, az nem azt jelenti, hogy megbuktunk. Az nem bukás, ha korára, esetleg egészségi állapotára tekintettel bármely ország vezető pozíciójú politikusa, vállalatvezetője lemond, félreáll, ahogy tetszik.
Kizárólag Magyarországon honos baloldali narratíva, hogy ami nem a szabados, liberális mainstream szerint van felfestve az égre, az bukásra van ítélve. Noha, hála Istennek Dobrevék ülnek beláthatatlanul hosszú ideje a kispadon és még cserejátékosként se mehetnek fel a pályára, ennek ellenére osztják a pálya széléről kétballábas tanácsaikat és lankadó táboruk bíztatására az Orbán-bukás ködös reményét.
Nekik ennyi jutott, legyünk velük elnézőek. Valamibe a ténylegesen bukottaknak is kapaszkodniuk kell.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
