Bizonyos kor felett az ember nem megy egy bizonyos kor alá, ugyanakkor az is igaz, hogy adott életszakaszunk évszámait elérve mások részéről jogos elvárás irányunkban, hogy szinkronban legyünk megélt éveink számával, ha már.
Mit kezdjünk viszont azokkal akik megrekedtek félúton és a kategóriákat levetik magukról? Leginkább a gyermeked felnőttekre gondolok. Ők a maguk módján, tényleges éveik számától függetlenül, szellemi értelemben még a homokozólapát birtoklásának a szintjén leledzenek, de egész életük folyamán azt gondolják, hogy nélkülük nem kel fel a nap. A fejlődésükben megrekedt felnőttekként a politika udvari homokozójában tologatják körbe-körbe a kis műanyag dömpereiket, de magához a politikához annyit értenek, mint tyúk az ABC-hez.
Mégis mondják a magukét megfellebbezhetetlen magabiztossággal. És el is hiszik, hogyha úgy adódna, akkor képesek lennének egy országot elvezetni.
Milyen szerencse, hogy Magyarországnak van egy saját életkorával önazonos, friss és magas szellemi szinten teljesítő, szavaival, tetteivel tökéletes szinkronban levő miniszterelnöke. Teszi a dolgát és a világ műanyag vödrösei, lapátosai és dömperesei csak lesik, hogy milyen karakán módon képes helytállni a valóság hazai és nemzetközi terepasztalainál.
Szögezzük le, bármennyire is fáj ez egyeseknek: Orbán Viktor ért a politikához, a többiek csak érteni vélik. Micsoda különbség!
Ugyanitt, engedtessék meg nekem néhány gondolat a hazai balos politikai holdudvar gondolkodóiról is.
Van egy olyan érzésem, hogy a magyarországi véleményvezérek, tisztelet a kivételnek, nem tesznek mást, mint a napi hírpanelek alapján szorgosan legyártják saját értelmezési variációjukat világnézeti elfogóduttságuknak megfelelően és ezzel azt hiszik, hogy megtették, amit megkövetelt a haza.
Pedig bárminemű haszon nélkül szaporítják csak a szót. Műanyag kiskanalaikkal mérnek vizet az óceánba, remélve hogy attól majd kilép a medréből.
Született-e bármilyen tudományágban előrevivő eredmény abból, ha elemzések, jószándékú, hangsúlyozom jószándékú alternatíváik helyett csak azt szajkózzák, hogy valami nem jó, sőt eleve rossz, tarthatatlan, noha a valóság rövid és hosszútávon is rendre rácáfol kritikáikra.
Igen, áthallásosan a hazai politika gyakorlatára gondolok, amelynek művelői között fehér holló az értő koponya, de sajnos milliószórta több a minden lében két kanál típusú szakértő.
Azt hogy egy LEGO várat hogyan kell darabokra szedni, ahhoz a balliberális,,szakértők” kiválóan értenek, de köztudott, hogy életükben még nem építettek saját vártornyot, maximum a külvilág ingereitől mentes szellemi elefántcsonttornyukat. Abba hermetikusan elzárkóztak és ablaknélküli szobácskáikból az internet és a média segítségével szórják okoskodásaikat az éterbe, vakon vezetve /félre/ a világtalanjaikat.
A szavakat egymás mellé rendezni sokak sajátja, de hogy a leírt gondolatoknak építő, előrevivő értelme is legyen, az sajnos nem a fentebb említett okoskodók specialitása.
Összegezve, minden tiszteletem a politika művészetét magas szinten művelő keveseké. A többiekről azt gondolom – főként a baloldali, liberális térben -, hogy annyi szükség van rájuk, mint hajszárítóra a sivatagban vagy jégkockára a sarkvidékeken.
Közülük akinek nem inge, természetesen ne vegye magára! De van olyan egyáltalán?
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
