Eppur si muove, azaz ,,és mégis mozog a Föld.” Galilo Galilei híres mondása közel 400 évvel ezelőtt hangzott el. Jelenünk politikai nyilvánosságában is minden mozog, egyedül a bizonytalanság garantált.
Mégis ebben a folytonos változásban a nyári Tranzit rendezvény a konzervatív oldal gondolkodóinak állandó és biztos találkozási pontja, ahol a megjelentek megerősítést kaphatnak a szuverén magyar politikai irányvonal jelenlegi és a jövőben is képviselni szándékozott fundamentumairól.
Mindezt nem egy szigorú és nyakkendős ,,politikát játszunk” szlogen jegyében, hanem egy olyan kötetlen és felszabadult hangulatban, ahol a több, mint 1300 résztvevő a családjával, gyermekeikkel, unokáikkal vehetnek részt a csütörtöktől vasárnapig tartó rendezvényen. Mosolygós arcok, mondhatni a kormány legszorosabb értelmiségi holdudvarának képviselői vannak jelen, valamint az utánuk következő, de hozzájuk tartozó generációk a politikát még csak a maguk szintjén ízlelgetők gyerekzsivalyos seregével övezve.
Az ebbe a közegbe érkező ellenzéki vitapartnereknek sok babér ugyan nem termett sikertelen és országellenes paneljeik ismételgetésétől, de elismerésem morzsáit annyiban talán mégis megérdemlik, hogy be mertek jönni a konzervatív oroszlán barlangjába. Publicisztikám fogalmazásakor az általam megnézett Gulyás Gergely – Márki – Zay Péter, a Hidvéghi Balázs – Tompos Márton, a Hollik István – Bedő Dávid vitán vagyunk túl, de mindenekelőtt a Tranzit talán két legfontosabb eseményéről tudok beszámolni, az Orbán Viktort kérdező Bohár Dániel moderálta beszélgetésről és Szijjártó Péter előadásáról.
Márki-Zay hozta a saját buborékja szerinti kötelezőt, csoda, hogy nem unja saját magát.
A momentumos két nyikhajról annyi maradt meg bennem, hogy mindketten egy papírcetlire előre felírt mankó segítségével voltak csak képesek résztvenni a saját beszélgetéseikben, amelyben olyannyira vérszegénynek tűntek, hogy vashiányuk eshetőségére nagy tételben mernék fogadni. Mindazonáltal jellegtelenségük már-már kínos pillanataira még ez sem adhat felmentést számukra.
Orbán Viktor előadása nem csupán egy politikai programbeszéd, sokkal inkább egy barátok közötti önvallomás volt hazáról, magyarságunk mibenlétéről, szerepünkről a Kelet és a Nyugat között feszülő havatartozási viharok kellős közepén.
A Hotel Club Tihany területén zajló előadások előtt és után olyan a rendezvény hangulata, mint egy nagycsaládos összejövetel, ahol meghatározó politikai aktorok felvigyázóként óvják a saját gyermekeiket és a rájuk bízott egyéb lurkókat a különböző játszótereken, gyerekmedencében vagy a Balatonban, kinek mi a megfelelőbb a szabadidős programok között.
A Tranziton lenni jó és reményt adó olyan közösségi élmény, amelynek vasárnapi zárása után feltöltődve vihetjük majd magunkkal politikai közösségünk útravalóját, ami a magyar érdek vezérelte jelenlegi bel – és külpolitikánk következetes képviseletét jelenti bárhol a nagyvilágban.
Aki ugyanennek a rendezvénynek balos savanyúságból fakadó lekezelő és dödögő tükörképére kíváncsi, az olvassa el az ellenzéki újságírás lefokozott altábornagyának, bizonyos Hargitai Miklós, népszavás ,,fenoménnak” a nyüszítését ,,Tihanyból szeretettel” címmel.A balos fanyalgás kismesterének szeretetére ugyan nem tartunk igényt a jobboldalon, de lekezelő írása önleleplező bizonyság arra, hogy a konzervatív oldal által diktált irány helyes, ha szereti ezt Hargitai, ha nem.
Írásomat pedig fogadja: A Parabolháról szeretettel.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
