Végtelenül ízléstelen tahóságnak tartom, hogy a Nemzeti Színház volt igazgatója az RTL-nek adott nyilatkozatában – mit is nem adna azért, hogyha ez a ,,volt” szócska hiányozhatna a nyitó mondatomból – egy sajnálatos és elfogadhatatlan történelmi gyalázat esetleges visszatérésének rémével taknyolja össze a kormányzatot és a mögötte álló milliókat, így személyesen engem is.
Alföldi azt mondja:
,,Ez egy olyan ország, ahol a melegeket befóliázzák, betiltják, a nácikat meg nem.”
Továbbá arról is beszél, hogy ahogy az embereket hergelik, nagyon rossz időket idéz.
,,Mondhatunk kommunista időket, de mondhatunk nagyon durván náci időket, s várom, hogy mikor szednek össze minket, s mit kell viselnünk, mert ez a történelemben mindig így indult a normalitásra hivatkozva.”
Na most figyelj rám kolléga!
A közélet színpadán a másságukat vallók többsége önszántából tárulkozik a világ elé. Mi, konzervatívok, közéjük értve magamat is, tudomásom szerint nem coming-outoltunk olyannal a nyilvánosság előtt, hogy nácik lennénk. Éppen ezért, ha megkérhetlek, még áthallásosan se öltöztess bennünket olyan szellemi egyenruhába, amit soha nem hordanánk. Az általad sejtetett vészkorszak újjáéledése esetén a magam részéről elsők között lennék, aki védelmedre kelne és nem volnék egyedül, hidd el. Ezért csak óvatosan az általánosításaiddal.
Lehet próbálkoznod az emberiség emlékezetéből amúgy kitörölhetetlen szörnyűségek jelenünkre vetítésével, de mielőtt ennek általad használt jogosulatlan, önsajnáltató és provokatív primitívségéről egy újabb bekezdést nyitnék, elégedj meg annyival, hogy Petőfi Sándor Színészdalának utolsó versszakát kizárólag egyes számban értve, maradéktalanul érvényesnek tekintsem a vonatkozásodban, különös hangsúlyt adva a vers utolsó sorának.
És ezt a magyar történelem ismeretében, de attól függetlenül is így gondolom.
,,De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Szinészek nem vagyunk!”
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
