Néhai Madách Színházi igazgatóm, Kerényi Imre mondta politikai tárgyú beszélgetéseink alkalmával elleneinkről, hogy:
,,Zsolt, mi nem vagyunk úgy öltözve.”
Ebben a láttató erejű rövid mondatban minden benne van. Külcsín és belbecs egyaránt. Már hogyan is öltözhetnénk azokba a fogalmi abszurditásokba, amelyekkel nap, mint nap megajándékoznak bennünket a baloldali ellenfeleink?
Hogyan értelmezzük azt, miszerint:
Orbán már rég megbukott, mégis hatalmon van,
elszigetelődött, amikor Európán belül és kívül vele tárgyal és egyeztet mindenki,
nincs migrációs vészhelyzet, mikor Európa /rajtunk kívül/ lassan megtelik a jobb élet reményében érkezőkkel, és egyébként mindent rosszul csinál a kormány, miközben jövőre a gazdaságunk mutatói pozitív irányba mozdulnak és még a nemzetközi hitelminősítők is alátámasztják a várakozásainkat, végül, a tengernyi hazai áskálódás nemzetközi támogatással segített lejáratásai ellenére a konzervatív szavazóbázis bizalma változatlan a kormányzat iránt?
Célszerű volna, ha a balliberális reszelék ruhatárat cserélne és amikor ez megtörtént, a továbbiakban nem a sapkát akarnák a lábukra, a zoknit pedig a fejükre húzni, mert abból csak önmaguk csúfságára születhetne egy újabb ,,ez még ki fia borja” kreatúra, bocs, majdnem azt mondtam, hogy szörnyszülött.
A szellemi rendezetlenségük mellett, ha nem változtatnak tohuvabohu stratégiájukon, marad volt igazgatóm minősítése, mert az eddigi tapasztalataink alapján sajnos tudjuk róluk, hogy bármit is vesznek fel, attól, hogy ruha van rajtuk, még ,,a balos király MEZTELEN!”
Bognár Zsolt /Parabolha/