Sajtótörténelem!
A liberálnáci Bartus László válaszolt Bayer Zsoltnak, nem semmi, olvassák csak:
„Nem vagyok könnyű helyzetben a megszólítással, mert Bayer Zsoltot nehéz nevezni mind kedvesnek, mind tiszteltnek, pedig mi nem vagyunk ismeretlenek egymás számára. Az egykori baloldali Népszabadság sztárpublicistája a 168 Óra megbecsült kolumnistája is volt, aki öleléssel (és talán puszival is) köszöntötte Mester Ákost, a 168 Óra főszerkesztőjét, ha beviharzott a szerkesztőségbe. Mi senkik voltunk hozzá képest. Ha Bayer Zsolt megjelent a 168 óra (mai elvbarátai szerint »168 Tóra«) szerkesztőségében, megállt az élet. Mindenki lábujjhegyen járt, akkora volt a szerelem.
Bayer személyében akkor a nagy ballliberális szerző érkezett meg, amitől mi még halkabban és visszafogottabban is beszéltünk. A baloldali megmondóember, a liberális média ikonja jelent meg, akitől reszketett a jobboldal. Bayer Zsolt a stílusát tekintve akkor még szalonképes újságíró volt, aztán a tartalomhoz igazodott a forma. Amilyen ocsmány a tartalom, éppen olyan szennyes a stílus. De akkoriban ezt senki nem tudta volna elképzelni. Senki nem gondolta, hogy Bayer Zsolt az »aljas« és »szennyes« szavak szinonimájává válik, és 1944 után a legjelentősebb nyilas szerző lesz.
Polgárháború vagy kivégzés?
Sok hulla lefolyt azóta az ukrán folyókon, akiket Bayer Zsolt és csókos barátja, Orbán Viktor orosz elvtársai gyilkoltak meg, ezért is ért váratlanul, hogy a volt szélsőbaloldali és ultraliberális kolléga, akit mi akkor baloldali elhajlónak éreztünk, Bayer Zsolt azonosít engem és lapom olvasóit a moszkovita Kun Bélával. Moszkvában életemben nem jártam, miközben Bayer Zsolt csókos cimborái az uniós és amerikai szankciók közepette járnak éjjel-nappal Moszkvába, hogy átvegyék a Kreml friss utasításait. Az oroszbarát magyar kormány szócsöve »kunbélázza« az antifasiszta magyar sajtót.
Mert mi azok vagyunk, azok voltunk, és azok is maradunk. Mi ugyanazokat az elveket és nézeteket valljuk, mint amikor a 168 Órában dolgoztunk, és amikor undorodva néztük azt a seggnyalást, amit Bayer Zsolt előadott Mester Ákosnak. Mi soha nem voltunk olyan közeli baráti viszonyban Mester Ákossal, akit nagyon tiszteltünk, de mi ma is ugyanúgy tekintünk rá, s tiszteljük, mint akkor. Függetlenül attól, hogy 2011-ben Mester Ákos nem ismerte fel Bayer és fideszes cimborái fasiszta államát, de egyszer talán még igazat ad nekünk. Ám, ha nem, az sem baj, mi akkor is szeretjük őt.”
Ennyi. Azért volt benne egy kis fasisztázás, meg ilyenek, olyan Bartus módra. El kéne már döntenie Bartusnak, hogy akkor most Bayer balliberális, vagy fasiszta. Mi viszont eldöntöttük már rég, hogy Bartus egy liberálnáci.
Reméljük elkezdődik a két oldal között valamiféle beszéd, párbeszéd, mert az tény, hogy ezekkel nincs kiegyezés, de attól még emberi beszéd a két oldal között kéne, nagyonis kéne.
mindenszo.hu
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!