Bizonyos fokú mazochizmus mindnyájunkban lappang. Én például időnként azon veszem észre magam, hogy bele-beleolvasok az epeömlésben szenvedő Bartus László írásaiba. Az Amerikai Népszavában publikáló beteg napi rendszerességgel Orbán-kormányt gyalázó cikkeket ír, ha esik, ha fúj. Minapi, szellemi járókeretért kiáltó cikkéből idézek:
Orbánt ki kell tenni az EU-ból is, a NATO-ból is, mert az ellenség beépített ügynöke. Áruló. Mint az oroszok szövetségesét, szankciókat kell kivetni Magyarországra, a magyar vezetőkre és a magyar oligarchákra is. Lefoglalni a számláikat és kitiltani őket Amerikából és az európai országokból. […] A legnagyobb csapás az lenne, ha a magyar futballt kitiltanák az európai kupákból, a magyar válogatottat az Európa-bajnokságról és a világbajnoki selejtezőkről is.
Szinte minden írása előtt „lefesti” a magyar viszonyokat: fasizmus tombol az orbáni diktatúrában, eltörölték a demokratikus alkotmányt, államosították a tudományt, az ellenzéki pártokat kilóra megvették stb.
Hogy miként teperhette le a rosszindulat ezt az ijedt tekintetű betűvetőt, hogy időt, fáradságot, közutálatot vállalva ennyire a gyűlöletnek éljen, nem tudni.
Állítólag még magyarországi sikertelen pályafutása során kapta el a kórt, amikor a 168 Óránál, a Hócipőnél, a Napkelténél meg egyebütt próbált meg versenyt köpködni a hazai hírlapírás legnyálasabbjaival, csak akkor még nem bírta a tempót…
Nem könnyű Bartusnak lenni a negyedik kétharmad után. Hősünk még az eszmetársak intelmeire sem hallgat, miszerint fröcskölődni csak mértékkel szabad! A vehemens fröcskölődő könnyen a saját taposóaknájára lép – bár az is nagy durranás.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
