Hónapok óta forrong az európai gazdatársadalom. Ennek egyik oka a közös agrárpolitika (KAP) átalakítása. A KAP a kezdetek óta kiemelt fontosságú volt az európai integrációban, tekintve a mezőgazdaság stratégiai jelentőségét. A hidegháborúban elsősorban arra koncentrált a KAP, hogy fenntartsa az ellátásbiztonságot, s hogy megvédje a gazdákat a nemzetközi versenytől.
A 2000-es évek óta új hangsúlyok jelentek meg, mint amilyen a környezetvédelem. Ezt a 2010-es évektől az újbaloldali – elsősorban szocialista és zöld – mozgalmak arra használják fel, hogy minél jobban ellehetetlenítsék a gazdákat. A baloldali környezetvédelmi mozgalmak érdekes módon a nehézipar, a vegyipar, a bányászat helyett a mezőgazdaságot, azon belül is leginkább az állattenyésztést kiáltották ki bűnbaknak a klímaváltozásért. Az új KAP is egy sor intézkedést tartalmaz a környezetvédelem jelszava alatt, amely a gyakorlatban ellehetetleníteni igyekszik a mezőgazdasági termelést.
A brüsszeli és a berlini megszorítás együtt viszont már túl sok volt a német gazdáknak”
Ezen ötletek mögött a baloldali mozgalmak társadalomátalakító lázálmai sejlenek fel, amelyek többek között a középosztály és a gazdatársadalom önállóságának felszámolását, valamint az emberek életmódjának radikális átalakítását tűzik ki célul. Idesorolható a húsfogyasztás csökkentésével párhuzamosan az alternatív fehérjeforrások – műhús, rovarok – elterjesztése is.
Az új KAP intézkedései között szerepelnek olyan lépések, mint a folyamatosan szigorodó állatjóléti előírások, a bürokratikus terhek burkolt növelése, a szén-dioxid- és egyéb adók emelése, az üzemanyag drágítása, a növényvédelemmel kapcsolatos szabályok szigorítása, a termőterületek csökkentése, a családi gazdaságok erőszakos felszámolása, valamint a területalapú támogatások visszavágása és az azokhoz való hozzáférés megnehezítése.
Betelt a pohár
Németországban az utolsó cseppet a válságban lévő baloldali–liberális kormány megszorító intézkedései jelentették. Európa legnagyobb gazdaságában novemberben hatalmas költségvetési problémák jelentkeztek: kiderült, hogy a központi költségvetésből legalább 60 milliárd euró hiányzik. Mivel az alkotmánybíróság megtiltotta a források átcsoportosítását, a kormány a hiányt részben azzal próbálja meg pótolni, hogy a gazdáktól von el pénzt. A megszorító intézkedések – mint a mezőgazdasági gépek üzemanyagának áremelése – pedig nemcsak forrásnak jók, de rá lehet aggatni a klímavédelmi intézkedés címkéjét is. A brüsszeli és a berlini megszorítás együtt viszont már túl sok volt a német gazdáknak, így utcára vonultak.
A németországi tüntetések kezdete után szinte azonnal újra felbolydult Franciaország is. A francia mezőgazdaság az EU legnagyobbja, az ország a világ egyik legjelentősebb exportőre, emiatt Emmanuel Macron elnök is igyekszik kényesen egyensúlyozni a gazdák és a főként progresszív-liberális szavazói között.
Macron az EU-ban próbál a francia mezőgazdaság védelmezőjeként fellépni, ellenez több brüsszeli intézkedést, és olyan terveket kíván végrehajtani, amelyek védenék az uniós mezőgazdaságot, emiatt nem túl népszerű Brüsszelben. A belpolitikában viszont végrehajtja azt a zöldpolitikát, amelyet progresszív, városban élő támogatói elvárnak tőle. Emeli a mezőgazdaság adóit, csökkenti a támogatásokat, ezért a francia gazdák is egyre elégedetlenebbek a kormánnyal, a megszorítások visszavonását szeretnék, tisztességes megélhetést követelnek.
A brüsszeli legutóbbi demonstráción pedig már ír, belga és olasz gazdák is részt vettek, mind az új uniós szabályok ellen tiltakozva.
Az utóbbi időben Hollandiában is középpontba került a mezőgazdaság helyzete, hiszen az ország az agrárexport értékét tekintve a világ egyik legnagyobb szereplője. A Mark Rutte vezette – nemrég megbukó – jobboldali liberális kormány szintén a klímavédelem jelszavával vette célba a gazdatársadalmat. A legújabb terv a nitrogénkibocsátás radikális csökkentése volt, amivel valójában az állattenyésztést és a családi gazdaságokat lehetetlenítették volna el. Az intézkedések hatására a gazdák 40-50 százaléka elveszthette volna a megélhetését.
A gazdatüntetéseknek erős érzelmi vetületük is van, hiszen a média, a közösségi felületek, a globalista politikusok és civil szervezetek is mind kritizálják a modern mezőgazdaságot. A gazdák azt az elvárást is hangoztatják, hogy nagyobb megbecsültséget akarnak kivívni, és kritizálják, hogy nagyvárosban élő, önellátásra képtelen emberek akarják megmondani, miképpen kell vidéken élni, és hogyan is kellene előállítani az élelmiszert.
Továbbra is gond az ukrán dömping
Nemcsak Nyugat-Európában elégedetlenek a gazdák, Romániában, Lengyelországban, Szlovákiában is rendszeres a demonstráció. A helyzetüket nemcsak a környezetvédelemnek álcázott ideológiai harc keseríti meg, hanem az is, hogy az unió piacát elárasztó ukrán gabonadömping ezekben az országokban érezteti leginkább a hatását.
A gabonavita azután mérgesedett el a tagállamok és Brüsszel között, hogy 2023. július 17-én Oroszország bejelentette az ENSZ égisze alatt létrejött gabonamegállapodás végrehajtásának felfüggesztését, miután nem teljesültek az általa szabott feltételek. Ezt követően az ukrán gabona tengeri szállítása jórészt ellehetetlenült. Az Európai Unió, hogy Ukrajnát megsegítse, azt találta ki, hogy létrehoz egy „szolidaritási folyosót”, továbbá teljes vámmentességet ad az ukrán agrárium termékeire. A terv szerint így az ukrán gabona eljuthatott volna – főként vasúton – azokba az európai kikötőkbe, ahonnan továbbszállíthatták volna a világ más pontjaira. A gyakorlatban viszont a termények jelentős része közvetlenül az uniós tagországok piacára kerül, ami lenyomta a felvásárlási árakat. Ez tovább nehezítette a – többek között az energiaválság miatt – már egyébként is csődközelben lévő termelők helyzetét.
Akár az is előfordulhat, hogy az Európai Néppárt a tőle jobbra álló pártokkal többségbe kerül az EP-ben”
A vita kirobbanása óta kiderült, hogy az ukrán gabona importjának fenntartása leginkább azoknak az amerikai nagyvállalatoknak az érdeke, amelyek az utóbbi években érdekeltséget szereztek az ukrajnai termőterületekben. Ezek a társaságok a világ más részeihez képest az EU-ban jóval drágábban tudják eladni terményeiket – de az uniós termelők árainál továbbra is olcsóbban. Ezzel az amerikaiak két legyet ütnek egy csapásra: amellett, hogy jelentős profitra tesznek szert, rontják az európai mezőgazdaság versenyképességét. Ez azért fontos, mert az Egyesült Államok legnagyobb versenytársa az Európai Unió, így minden olyan folyamatból, amely rontja az európai gazdák helyzetét, profitál az amerikai gazdaság. Emiatt sokak szerint valójában politikai köntösbe bújtatott piacszerzési művelet zajlik.
A gazdák dönthetik el az EU jövőjét?
Lengyelországban nagy hatása volt a gazdák elégedetlenségének. Tavaly áprilisban lemondott Henryk Kowalczyk mezőgazdasági miniszter, döntését azzal indokolta, hogy kezelhetetlenné vált az ukrán gabonadömping miatt kialakult helyzet. Nehezítő körülmény az is, hogy Varsó Kijev egyik legszorosabb szövetségese. Sokan vádolták azzal a konzervatív kormányt, hogy nem törődik megfelelően a mezőgazdaságból élők problémáival, holott ők a legfontosabb támogatói. Az őszi választáson aztán megbukott a kormány, amiben szerepet játszott, hogy megkésve, már csak a kampány hajrájában reagált érdemben a helyzetre.
Hollandiában szintén jelentős szerepet vállaltak a gazdák a Rutte-kormány megbuktatásában. A 2019-ben alapított Gazdák-Polgárok Pártja (BBB) rövid idő alatt meghatározó erővé vált, és jelentős győzelmet aratott a március 15-ei tartományi választáson. A legutóbbi parlamenti voksolást megnyerő Szabadságpárt szintén vidéken a legnépszerűbb.
A vidéki lakosság jellemzően a jobboldali pártokhoz áll közel, ezért az ellentábor és a média – ha már elhallgatni nem tudja – igyekszik a gazdamozgalmakat kiszorítani a szélsőjobboldalra. Nem véletlenül cikkezik a The Guardian, a Politico, a BBC, a Euronews és persze a német média többsége is szélsőjobboldali veszélyről, amikor a gazdatüntetéseket mutatja be. Azonban úgy látszik, hogy ez a korábban bevált taktika veszít a hatékonyságából.
Az ukrán termények jelentős része közvetlenül az uniós tagországok piacaira kerül, ami lenyomta a felvásárlási árakat”
Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) pártot, Franciaországban pedig a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülést kötik össze a gazdamozgalmakkal, és mindkettőt igyekeznek szélsőjobboldaliként bemutatni. Ennek ellenére mindkét erő rekordszintű támogatottságot tudhat magáénak a felmérések szerint. A legutóbbi választások is azt mutatták meg, hogy az Európai Unió számos országában megerősödtek a balliberális elittel szembehelyezkedő pártok.
A helyzet a tagországok belpolitikája mellett akár az egész EU szervezetére hatással lehet. Egyre több felmérés jelzi, hogy az európai parlamenti választáson jobbratolódás várható. Az unió egyik legbefolyásosabb agytrösztje, a Soros-szervezetek által bőségesen támogatott, jobboldalinak a legkevésbé sem nevezhető European Council on Foreign Relations (ECFR) is úgy számolt, hogy legalább kilenc országban jobboldali-konzervatív erők fognak győzni, ezek között szerepel például Ausztria, Belgium, Csehország, Olaszország, Hollandia és Lengyelország. A szervezet szerint mindenképpen erősödni fog a jobboldal Németországban és Franciaországban. Az ECFR számításai szerint akár az is előfordulhat, hogy az Európai Néppárt a tőle jobbra álló Identitás és Demokráciával és Európai Konzervatívok és Reformerekkel többségbe kerül az EP-ben. A három frakció közötti együttműködés éppen a mezőgazdaságot érintő kérdésekben képzelhető el, ha valódi koalíció nem jön is létre közöttük.
Amennyiben megvalósul a jobbratolódás az Európai Parlamentben, akkor kevés kétség férhet hozzá, hogy abban az európai gazdamozgalmaknak is jelentős szerepük volt.
(Pataki Zoltán, Mandi)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
