„Évek óta napirenden van a villamos energia működési modelljének átalakítása az Európai Unióban. Mi ezzel a brüsszeli vezetés célja?
Valóban nem új a bizottsági igény. Az okozza a fejtörést, hogy a gázárak emelkedése az áramárakat is emeli. A földgáz ára ugyanis indirekt módon össze van kötve az aktuális árral, és a kereslet kiegyenlítéséhez szükséges legköltségesebb technológia határozza meg a tőzsdei árakat, ami nyilvánvaló módon a gyors indítású gáztüzelésű erőmű.
Nem véletlen: a hullámzóan termelő megújulókat ki kell egyenlíteni a rendszerben, márpedig minél több a megújuló energiaforrás, annál nagyobb ez a feladat. A kiegyenlítő energia költsége épp ezért a legmagasabb, az EU tehát maga emeli így az árakat, és maga köti ilyen módon össze az áramárakat a gázárakkal. A logika tehát, hogy az utolsó belépő kiegyenlítő kapacitás, vagyis lényegében a legdrágább technológia határozza meg a villamos energia árát a piacon. Ez akkor is így van, ha más technológiák esetében az előállítás költsége alacsonyabb ennél. Ennek az oka jogszabályi: az EU 2019/943-as rendelete a villamos energia belső piacáról úgy fogalmaz, hogy a szabványos kiegyenlítő szabályozási termékre és az egyedi kiegyenlítő szabályozási termékekre vonatkozó kiegyenlítő szabályozási energiát határáralapú (egységes áron elszámolt) árképzés szerint kell elszámolni.
Kadri Simson energiaügyi biztos úgy fogalmazott, hogy »felgyorsítják ezt a folyamatot«, illetve »nagyon erős a politikai nyomás« rajtuk. Kérdés, hogy érdemes ezt erőltetni? Hogyan hat ez a befektetői szándékra?
A villamosenergia-termelés egy nagy tőkeigényű terület, a szereplőknek ezért leginkább kiszámítható szabályozási környezetre van szükségük, és ez minden technológia közös érdeke. Vagyis világos, hogy mi a jog feladata: az, hogy ne variálja feleslegesen a szabályozást, pláne ne állítsa fejtetőre a működési modellt. Egy mélyreható beavatkozás egyértelműen növelné az energiapiaci bizonytalanságot, ami az új beruházási döntések ellen hatna, arról nem is beszélve, hogy egyelőre minden más lehetséges működési modell kockázatai meghaladják a lehetséges hasznokat, márpedig a már hivatkozott rendelet szerint (6. cikk 4. bekezdés) éppen akkor lehet modellt váltani, ha az hatékonyabb.
Az EU-s Acer és az Entso-e is foglalkozott ezzel, viszont arra jutottak, hogy nem tökéletes a mostani rendszer ugyan, de egyelőre nem tudnak jobbat kitalálni.
Ez akkor valójában a megújulóknak sem jó?
Ez senkinek sem jó, valóban, a megújulóknak sem. Őket egyébként is mintha cserben hagyná az EU. Az elmúlt években pedig megszokhattuk, hogy az EU nagyon sok mindennel szemben a zöld- és klímacéljaira hivatkozott eddig, akár a versenyképesség és az ellátás-biztonság érdekeit is nagyban feláldozva. ez különösen igaz volt a villamosenergia-termelés, vagyis az energiamix kérdésében.
Most az EU joga szép csöndben csinált egy hatalmas hátraarcot. Nem akármilyet: elárulta a piac megújuló termelőit, nem mellesleg magát a piacot is. Az elmúlt hónapokban lényegében lefölözte a megújulókat.
Valamiért ettől nem harsogott az a sajtó, amely egyébként állandóan magyarországot vádolja a napelemek hátrányos szabályozásával, ami egészen nonszensz.
2021-ben az egész EU-ban Magyarországon volt a legnagyobb a napelemes termelés részaránya, ráadásul jelenleg is több ezer megawattnyi új naperőművi kapacitás létesül, és a jogalkotó nem hagyja veszni az elmaradt projekteket sem egy decemberi új rendelettel. Ehhez képest az EU szabályozási környezete lényegesen zordabbra fordult.”
(mandiner.hu, origo.hu)
[pj-news-ticker]
Küzdj velünk a liberális cenzúra ellen!
