Budapest lassan kezd olyan lenni, amilyennek vezetője, a magas-vékony főmormota megálmodta. Úgy is mondhatnám, kezdi visszanyerni korábbi, demszkyánus patináját. Lepusztult és élhetetlen.
Most épp az állítólag fölújított Blaha Lujza térre költöztek vissza a hajléktalanok. (Az aluljárókban már 2019 őszén partra szálltak.) Arra a térre, amelyről Karigeri mindig párás tekintettel mesél fészbukos naplójának. Ez az a tér, ahol időnként mosolygós szelfiket készít élete főművével, a fémszínű nyilvános klozettal, amelynek csupán egyetlen szépséghibája van: többnyire nem működik. Biztos a nagy sietség az oka: mindössze két évig dolgoztak rajta.
Tehát visszatértek a Blahára a szegény hajléktalanok. Mostantól megint ott fognak lakni életvitelszerűen, ahogyan a Demszky-érában is tették-tehették. Dehogy a hajléktalanszállón! Az csupán Orbán, Tarlós mániája, hogy szállást, meleg ételt, vécét, zuhanyzót, kulturált fekhelyet kell biztosítani a fedélnélkülieknek, s ha a szép szó nem használ, szelíd erőszakkal szükséges beterelni őket az ellátóhelyre. Holott mennyivel haladóbb és baloldalibb télen büszkén halálra fagyni, nyáron pedig városszerte szabadon üríteni s hónapokra elfoglalni az összes köztéri padot! Egyebek közt ezek azok az elidegeníthetetlen „emberi jogok”, amelyekért Jámbor Bandi meg a kalapácsos haverjai mostanság olyannyit küzdenek.
Szóval alakul a város, mint púpos gyerek a prés alatt. Olyan igényessé lesz, mint a gyűrött, vásári ingben pózoló gazdája, a nagyra nőtt óvodásként csúszdázó Karigeri, aki mindemellé oly bárgyún képes vigyorogni, mintha most lépett volna ki a Bucó, Szetti, Tacsiból. Azért lassanként összeáll a kép. Ráeszmélünk, hogy a füvet nem azért nem nyírják négy éve Gergelyék, hogy a méhek legelhessenek vagy hogy a kirúgott kertészek napidíját ellophassák. Frászt! Humanitárius okokból hagyják embermagasan a susnyát – azért, hogy hajléktalan honfitársaink zavartalanul végezhessék kisebb-nagyobb dolgaikat. Budapest mindenkié… Főpolgármester úr arra is módfelett büszke, hogy uralma alatt milyen sokszínű lett a város. Azt viszont valamiért elhallgatja, hogy az aluljárók, közterek, leszerelt kukák környékén immár sokszagú is.
Tegnapi hír: Karácsony Gergely „házmester” büszkén újságolta el a szenzációs hírt, miszerint majdnem 140 ezren vettek részt az ő „lakógyűlésén”. Ez a budapestiek 9, azaz kilenc százaléka. Gondolom, a hatalmas érdeklődéstől szinte izzottak az internetes kábelek a kis híján dobra vert városházán… Persze, a „sikerhez” az is kellett, hogy az utolsó pillanatban meghosszabbították egy héttel a szavazási határidőt – talán addigra befutottak a datadatos levélszavazatok is Észtországból… (Bezzeg, ha Orbánék nemzeti konzultációjára kétmillió válaszlevél érkezik, az a magyarországi baloldal szerint bagatell.) Mondjuk, azt nem igazán értem, miért kenyeres pajtásaink, a románok színeivel, piros–sárga–kékkel népszerűsítette lakógyűlését a Gergely. 2011 óta nem ezek Budapest színei. Nem szóltak neki? Vagy szóltak, csak dafke? Gesztus a Momentumnak?
Négy év Karácsonnyal, és Budapest menthetetlenül lezüllött. Ami szép és jó épül(t), az egytől egyig kormányzati fejlesztés. Gergely eltapsolta a Tarlós által ráhagyott százmilliárdokat, szétverte a közlekedést. A legkevesebb kárt akkor okozza, mikor csak a zászlóival piszmog.
Amikor a haladó baloldal kezébe kerül egy város, netán az ország, hamar meglátszik. Ők ilyenkor azt mondják: „szabad”, „sokszínű”, „multikulti” meg „szivárványos” országot, várost építenek. A valóságban mindebből annyi látszik, hogy ezek – elfuserált alkimistákként – az aranyból is képesek ürüléket csinálni.
(Pilhál Tamás, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
