Noha a baloldal képes az árvízért, a járványért vagy akár a háborúért is Orbánra mutogatni, nekünk eszünkbe sem jut a havazást Karácsony Gergely nyakába varrni. Hogyan is lehetne hóteremtő hatalma olyasvalakinek, aki férfi létére a polcszereléstől is berezel?
Méltányosan még egy épkézláb, hozzáértő városvezetőtől sem várnánk el, hogy a tegnapihoz hasonló, kisebb havazás után reggel nyolcra glancba vágja az összes budapesti utat és járdát. Gergelytől pedig végképp semmit sem várunk, lévén négy éve ő a főpolgármester, így észleltük: ez a fickó be van oltva városvezetés és bármilyen hasznos munkavégzés ellen. (Hacsak a facebookozást és a szelfizgetést nem soroljuk ide.) S minthogy már nem várunk tőle semmit, így nem is csalatkozhatunk. A Karácsony Gergely-i mérce oly alacsonyan van, hogy a hernyó is belebotlik.
Persze bosszantó, hogy nemhogy reggel nyolckor, de még délután ötkor is bukdácsolsz, nyakadat szeged a vádliig érő kulimászban. Hogy mindenhonnan elkésel. Hókotró gépet vagy embert pedig alig látsz (errefelé, a XVIII. kerületben mi legalábbis nem találkoztunk velük). És persze mindezért nyilván te vagy a hibás, nem a főpolgármester úr, hiszen ő becsületszavát adta, hogy hatvanhat sószórós meg kotrós kocsi rója az utakat. Wintermantel Zsolt, a Fidesz fővárosi frakcióvezetője viszont arra emlékeztette őt: tíz éve még száz hókotró volt szolgálatban. Hogy hova tűnt a többi? Ki tudja? Tán ágyút tétetett rájuk, és elküldte a khaki pólós haverjának Kijevbe.
Csak nézed, de nem hiszed, amit látsz: hogy Karácsony karói miatt az autósoktól ellopott sávokra kénytelenek tolni a havat a kotrók, a néhány biciklista meg az életéért küzdve szlalomozik, illetve egyikük – videó van róla – fönnakad az egyik póznán.
Pedig sokan kérték a lakli manökent, szépen és türelmesen, hagyja a dagadt karóit másra. Például a mentők is kérlelték, hiába. Észhez térés helyett inkább odaszalajtotta az udvari sajtósait (Telex), mérjék le colstokkal, igenis elfér a sávban a rohamkocsi. Hát igen, szűkösen. Ám miért nincs a hivatalban a 42 tanácsadóból egyetlen, aki ésszel él, s aki szólna a főnöknek: a koraszülött vagy az infarktusos életéért száguldó mentőnek igenis útban vannak azok az elmeroggyant karók! Aki ennyi bölcsességgel él, annak a kezébe konzervnyitót sem szabadna adni – nemhogy a nemzet fővárosát.
Persze igazságtalan vagyok.
Hiszen Gergely – bizonyos keretek között – fejlődőképes. Lám, a november végi havazáskor még bárgyún szelfizett a szűzhóval, s azt írta rajongóinak: „Mutass szebbet, mint a hófödte Andrássy út.” Tegnap legalább már nem fényképezkedett. Valamelyik kiemelt főtanácsadója szólhatott neki, hogy a hóval nem szelfizni kell, hanem eltakarítani. Már ha az ember egy világváros élén gebeszkedik, nem pedig egy háromházas alpesi zsákfaluén. A magam részéről nem tiltakoznék, ha az utóbbi irányba mozdulna. Akár a kezdőlökést is megadom neki, ha kéri. A havasokban talán elnéznék neki, hogy egész nap magát fényképezi és sárga sávokat fest a Milka tehenekre.
Budapesti ténykedésének leltára mindenesetre elkészült, és elég látványos. Négy éve 214 milliárdos megtakarítással vette át a várost. Most 5,4 milliárdos mínuszban van a kassza. De legalább a jachtos Mártha Imrének, a DK-kuponos Máté Gábornak vagy a tanácsadó haveroknak mindig jut némi prémium. Ez a lényeg.
Gyurcsányné a minap azt mondta: itt, Budapesten mutatják meg az országnak, miért érdemes kormányt váltani. Hát igen, a vak is látja az eredményeket. Azt hiszem, nem sokan lehetnek, akik még bármit várnak ettől a manökentől, legfeljebb annyit, hogy a tavaszi búcsúbulijáig minél kevesebb kárt okozzon. Addig is vágjuk a centit.
(Pilhál Tamás, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
