Most, hogy a jobbikos Jakab Péter újabb részletet adott elő Én, a proli című önéletrajzi teleregényéből (ezúttal a Hír Televízióban), újra fellángolni látszik a régi vita: helyes-e, ha a médiumok ismert elmebetegeket hívnak be a stúdióba. (Nem mennék bele a produkció ismertetésébe, advent van.) Az a kommentekből is kiolvasható, hogy miközben a többséget felháborítja a kétségbeejtő ember attrakciója, sokan javaslattal is élnek: 1. többet ne mutassák képernyőn ezt az űzött ábrázatú fószert (legföljebb a kék fényes hírekben), 2. minden áldott nap vele kellene kezdeni az adást. Az ördög és a kretén nem alszik!

Én az utóbbi változat híve vagyok. Kifejezetten jónak tartom azt a preventív szerkesztői megközelítést, amely abból indul ki, hogy a Jakab Péter (Tordai Bence, Hadházy Ákos, Bangóné lelkem stb.)-féle szellemóriások sűrű szerepeltetése a maga elrettentő hatásával végeredményben a közjót szolgálja. Sőt, aranyat érnek ezek a figurák! Gyurcsány Ferenc rendszeres mutogatása erre a legjobb példa, fellépéseivel már a harmadik kétharmadot hozta a nemzeti oldalnak. (A habzóborász archív szózatai a politikai retró igazi gyöngyszemei. Nem mellesleg kiváló pszichiátria-segédanyag az egyetemeken…) Az épeszűbbje persze józan pillanataiban érzi ezeknek a fellépéseknek a veszélyeit, mert azért ott se mindenki hülye. (Nem Jakabra gondolok.) Nem véletlen, hogy még az indulójukban is benne van: „A múltat végképp eltörölni!” (Meg a magyarság történelmi múltját, nagyságát is…) Csak nyoma ne legyen semminek se – ez az alapelv arrafelé.

Pechjükre a történelem mindent archivál. Az Aurora hullarészeg matrózaitól kezdve Rákosin, Gyurcsányon át mitugrász Jakabig.

 

(Pilhál György, magyaridok.hu)