Orbán Viktor miniszterelnök is reagált Karácsony Gergely háborús szavaira: „Itthon, a karosszékben ülve, értelmiségi belvárosi módon az ország leggazdagabb önkormányzatának első embere olyat mondjon, hogy háborúban állunk Oroszországgal, ettől kinyílik a bicska az ember zsebében. […] Nyugaton mindenki lelkes.”
Ismerős állapot.
„Éljen a háború! – kiáltozták az emberek” – a Délmagyarország 1914. július 28-i számának címoldalán írja ezt a szegedi tudósító. Hasonlót máshonnan is ollózhatnánk, azokban a napokban a várva várt hadüzenetről szólt a sajtó. Harci vágy lepte el az országot, mire végül megérkezett az agg Ferenc József ultimátuma: „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam…”
A vágy a háborúságra sosem belülről jön. Az ördögöt kell keresni mögötte. A háborúk parazitáit: a fegyvergyárost, a hadiszállítót, a temetkezési meg az újjáépítési vállalkozót. Azokat, akik tönkremennének a békében. Ők garantálják a békétlenséget, ők tudják, hogyan lehet egymásnak ugratni jámbor embereket. Gyóni Géza költő 1914 nyarán lelkesen indul a frontra, ám gyorsan kijózanítják a gránátok, az ágyútűz, a halottak látványa. Október 6-ának borzalmas éjszakáján születik legemlékezetesebb verse, a Csak egy éjszakára. „Mikor a pokolnak égő torka tárul, / S vér csurog a földön, vér csurog a fáról / Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben / S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem […]”
„Éljen a háború!” – harsogták dédszüleink. Hetekkel később már a hadihíreket olvasták, de akkor már nem volt éljenzés. A postást várták, mit ír a frontról a férj, az apa, a testvér. Mikor jön már a levél? Vagy miért nem jön?! Jaj, Istenem, odafönn!
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
