„Amikor 1991-ben az utolsó szovjet katona is kivonult Magyarországról, Antall József akkori MDF-es kormányfő egyik emlékezetes beszédében azt mondta, hazánk visszanyerte a szuverenitását, vagyis az önállóságát, a cselekvési szabadságát. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a szomszédunkban háború dúl, fontos gázvezetéket robbantanak fel, az EU visszatartja a hazánknak járó forrásokat, az ellenzéket pedig külföldről pénzelik. Ilyen körülmények között miként lehetünk képesek megőrizni a szuverenitásunkat?
Antall Józsefnek akkor igaza volt. A rendszerváltás körüli időszakban mindenki úgy gondolta, többé nem mondhatják meg kívülről, hogy minek kell az országban történnie és milyen idegen érdekeket kell képviselni. Ez egészen az elmúlt évekig hellyel-közzel így is volt, vagyis amíg az EU a föderalista törekvéseit csúcsra járatva el nem kezdte a tagállamokat a szuverenitásuk apró lépésenkénti feladására kényszeríteni, sok esetben lopakodó jogalkotással. Például az EU ma már rendre az országok feje fölött hoz olyan döntéseket, amelyekkel nehéz gazdasági helyzetbe sodorja őket, megsértve a gazdasági szuverenitásukat. Emlékezzünk rá, értelmetlen energiaszankciókat vezetnek be Oroszország ellen, aminek eredményeként többszörösére emelkednek az energiaárak és súlyos infláció alakul ki. Vagy úgynevezett országspecifikus ajánlásokat fogalmaznak meg, direktívákat, melyeken keresztül soha semmire meg nem választott emberek meg akarják mondani, hogy egyébként a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdésekben hogyan döntsünk. Legújabban például azt akarják, hogy töröljük el a rezsicsökkentést és a kamatstopot, meg azt, hogy védjük jobban a multikat, továbbá hogy engedjük be a rossz minőségű ukrán gabonát. De rengeteg más őrültséget is kérnek.
A 2022-es országgyűlési választások külföldi befolyásolásának vizsgálata ügyében már történt jelentős előrelépés. A nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvánosságra hozott összegző jelentésének egy részét kitakarták. Önnek nyilván nagyobb ismerete van. Lehet már tudni, hogy pontosan kik adták össze a több mint négymilliárd forintot?
Ez világosan kiderült a baloldali szereplők kijelentéseiből. Folyamatos mellébeszélésük is beszédes, s miközben egy adott részletet cáfolni próbálnak, elismernek egy másikat. Például amikor Karácsony Gergely azt mondta, hogy valóban érkeztek hozzájuk külföldi pénzek, ám azokat csak mikroadományozóktól kapták, azzal már el is ismerte, amit korábban szintén tagadott, vagyis hogy volt külföldi pénz a kampányukban. Azt is tudni, hogy gazdasági érdekcsoportoktól jöttek a pénzek. Karácsony maga beszélt arról, hogy voltak nagyobb adományozóik is – nyilván egy gazdag amerikai spekuláns is – s mindenki fantáziájára bízzuk, ki lehetett az.
NGO-kon keresztül finanszíroznák a baloldal kampányát?
Azokon keresztül is. Az a tendencia, hogy egyre nagyobb összegekkel igyekeznek beavatkozni a magyar politikába, ezeknek a pénzeknek pedig meg kell találniuk az útját minél több csatornán keresztül. A baloldali médiának egy szűk és elég piszkos szegmensét a tavalyi választási kampány legvégén akkora összegekkel finanszírozták, amiből egy nagyobb hírportál akár egy évig is működhet, tehát onnan is tehettek át pénzt a politikába. Látszott, hogy a külföldi donorok a sajtón keresztül is igyekeztek belefolyni a magyar választásokba. Ha a tervezett törvénymódosítással bezárunk kiskapukat, nyilván újakat fognak keresni.
Ha huzamosabb ideig visszatartják az uniós forrásokat, akkor mit mondanak például a jelentősebb béremelésre váró pedagógusoknak?
Gyurcsány Ferenc azt mondta, két hét alatt haza tudná hozni az uniós pénzeket. Mivel róla van szó, külön tisztázni kellene, hogy hazahozná vagy hazavinné, de fogadjuk el a jóindulatú megközelítést, hogy ő és a felesége meg tudnák oldani az összegek folyósítását Magyarországra. A probléma azonban az, hogy ezzel nem mást mond Gyurcsány, mint hogy az uniós pénzeket ideológiai alapon tartják távol hazánktól. Azt mondják, ha a brüsszeli elitnek megfelelő kormány alakul itthon, akkor odaadják a forrásokat. Ez sima, egyszerű zsarolás, hatalommal való visszaélés. Ezt csinálja Brüsszel, és itthoni csicskásai. A pedagógusok helyzete kapcsán elsősorban a baloldal farizeus viselkedése emelendő ki. Ha tényleg olyan jó az érdekérvényesítő képességük a brüsszeli vezetésnél, akkor miért nem érték még el, hogy legalább azokat a pénzeket folyósítsák, amelyek nem a kormányhoz jönnének, hanem egyenesen a tanárok zsebeibe vándorolnának? Ezt bezzeg nem csinálják, sőt, a szintén DK-s Molnár Csaba – havi hatmilliós fizetésért – azt hangoztatja Brüsszelben, hogy hazafias kötelessége megakadályozni, hogy ezek a pénzek megérkezzenek. Ennél visszataszítóbb, szemforgatóbb viselkedést aligha tudok említeni az elmúlt évekből, pedig a pandémia alatt is volt néhány ízléstelen húzása a hazai baloldali politikusoknak.”
(Mandi)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
