Budapesti buszainkon öles betűkkel hirdetnek többszázezres bérezéssel sofőri állásokat. Közben olvasom a mindenszo.hu portálon a főszerkesztő minapi történetét arról, hogy Budapesten, egy ártatlan előzése közben a buszsofőr – ki tudja miért – talán erőfitogtatásból ráhúzta a buszát az őt megelőzni szándékozó újságíróra. A történet részleteit bárki megtalálja a portál felületén.
Ennek kapcsán saját, nem egyszer megtörtént és másokkal is előforduló, ezek szerint gyakorlatnak tekinthető történetet kívánok megosztani a nyilvánossággal. Lehet, hogy ez csak kerületi specialitás, de lakóhelyemen, a XII. kerületben többször előfordult velem, hogy buszra várva egy tetszőleges megállóban, tartásommal, testbeszédemmel is jelezve egyértelmű buszra szállási szándékomat, az érkező járat vezetője megállás helyett tovább száguldott. Szinte mindegyik esetben láttam a sofőr kaján vigyorát a visszapillantója tükrében.
Az is bevett szokásuk, hogy az adott végállomásra igyekvő, a visszapillantó tükrükből egyértelműen látható, a busztól már csak 4-5 méterre levő és integető utasok előtt egész egyszerűen bezárják az ajtókat és elhagyják a megállót. Az egyszeri polgár meg áll megsemmisülve, mint Bálám szamara, és a következő busz indulásáig morfondírozhat azon, hogy de ezt most miért kellett, kérem szépen?
Tudom, hogy a tömegközlekedés járműveit vezetni felelősségteljes, de végtelenül monoton munkavégzés, minden tiszteletem érte.
De könyörgöm, a napi adrenalinszintjüket az említett kollegialitás nélküli kollégák ne azzal pezsdítsék már fel, hogy a járművüket ráhúzzák az őket előző személygépkocsikra, ott hagyják a megállóban a felszállni szándékozókat, avagy az orruk előtt bezárják járművük ajtaját a végállomáson és az „Illa berek, nádak, erek” jegyében elfüstölnek a helyszínről.
Itt kanyarodnék vissza az írásom elején említett többszázezres, közel milliós fizetéssel kecsegtető hirdetési ajánlathoz. Remélem bónuszként nem kapnak az ilyen magatartással alkalmazott buszvezetők még prémiumot is azért, hogy minél udvariatlanabbul viselkedjenek az utasaikkal.
Karácsony Gergely budapesti közlekedéspolitikájának nem csodálkoznék, ha az említett suttyóságok szerves és elvárt részét képeznék, de azért a tömegközlekedést nyújtók, élükön a buszvezetőkkel legalább a saját jogukon próbáljanak meg empatikusan viszonyulni hozzánk, utasokhoz és ne gazdagítsák fővárosunkban a járművel közlekedőket amúgy is diliházba kergető hiperpasszív városvezetés kicsinyes és agyszaggató történeteit. Karácsonyék jellembeli hiányosságait, valamint tudatos vagy csupán hozzá nem értésből fakadó munkálkodásuk látleleteit ne szaporítsák.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
