A magam nyugdíjas státusza okán, amennyire lehet kerülöm, hogy Budapesten, bármilyen napszakban autóval kelljen közlekednem. A tömegközlekedés járatritkításait most hagyjuk, azokat amúgy sem használom.
Természetesen ez nem kivitelezhető minden esetben, hiszen ügyes-bajos dolgait még egy 60 pluszosnak is intéznie kell, nem beszélve a nagyszülői feladatok öröméről, unokáim hol ide, hol oda történő szállításáról. Ilyen esetekben indulás előtt egy amolyan speciális önszuggessztióval trenírozom magam, hogy a normál körülmények esetén 15-20 percesnek ígérkező autós távok 1, olykor 1.5 órás időpenzumától, azaz az unikális budapesti tötymörgés élményétől ne kapjak gutaütést.
Minden tiszteletem az itt élők, dolgozók, az agglomerációból bejáró nálam fiatalabb korosztályok előtt, akik naponta kénytelenek elszenvedni a budapesti forgalomszervezés áldásait.
A számtalan helyen hetekig gödrökkel tarkított szlalompályáknak beillő útjainkon, a terelések foszladozó, sárga ragasztószalagokkal jelzett, mégis gordiuszi csomóval felérő útvesztőiben, az egészséges haladás hullámait megtörő, rosszul beállított lámpák összevisszaságában ember legyen a talpán, aki higgadt tud maradni ebben a világvárosi elviselhetetlenségben.
Egy 3-4 kilométert jelentő röpke másfél órás budapesti ,,sétakocsikázás”, egy természetes ÚTON, de mégiscsak természetellenesen szerzett magasvérnyomás betegség kialakulásának esélyét hordozza.
Feltételezem, hogy a Főpolgármester olykor buszsávban suhanó szolgálati autója jobb időt teljesít két adott pont között, mint mi, az állandósult dugókban araszoló mezei jármű használók, de ha valamiért le kellene váltani a kényszeresen mosolygó Karácsony Gergelyt sok egyéb mellett, hát az épp a kaotikus, budapesti közlekedés tarthatatlansága.
Néhány hónap és önkormányzati választásokat tart Magyarország. Félretéve a politika ellenzékhez köthető sikamlós történetek halmazait, annyit kérek csupán a Budapesten közlekedőktől, hogy mérlegeljék azt, helyénvaló-e, hogy naponta és kivétel nélkül az aktív korúak 2-3 órát töltsenek közlekedéssel, hogy Budáról Pestre, majd Pestről Budára jussanak autójukkal, vagy akár fordítva? Ha meg van a válaszuk, semmi más teendőnk, mint megadni majd az esélyét, hogy minden mással egyetemben, ebben az ügyben is érezhető változás történjen fővárosunkban.
Nem beszélve arról, hogy elődeink, példának okáért nem azért építették a Lánchidat, hogy arról egyszer csak kitiltsa egy jogosítvánnyal nem rendelkező, a közlekedési kultúra tekintetében is igen-igen hiperpasszív főpolgármester a saját tulajdonú gépjárművek használatát.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
