Kedves Lala, hal-lali- hal-lala!
mottó: „Magától is annyira hülye”
a te sanghaji nénikéd,
s ha szabad valamit kérni még,
attól, hogy folyvást csak forr a dalod,
tudd, az csupán háztáji forradalom.
Aktívak az író és költő urak! Van a Nyáry Krisztián nevű, róla már írtam a blogomon, de most őszre előbújt és átvette tőle a stafétát a Party Nagy, aki Nagy is, meg Lajos is – Mi az, hogy! NAGYon is! – de ne feledjük Kepes Andrást se, akinek a magyarság olyan, mint a MALÁRIA és itt van nekünk Frei Tamás is, a kávéházi ,,KOTYOGÓS”, aki annak idején Orbán Viktor bérgyilkosságának árai és lehetőségei felől érdeklődött. Mindannyian a liberális értelmiség „deákné vásznai.”
Parti a Jelen hasábjain vele készült riportban amolyan intellektusi fölénybe burkoltan ismételten kimutatta fogainak ,,fehérjét.”
De legalább ne játszanák el előttünk az interjúban azt az ócska színházat, miszerint egy író ember műveiről, verseiről, prózájáról, sajátos alkotói módszereiről szól majd a beszélgetés és ennek megfelelően kalauzolnak el bennünket olvasókat lépésről lépésre e sajátos világ megismeréséhez. A frászt.
Az egész riport egy beetetés, felvezetés a lényegi mondandóhoz, a jelenlegi teleszájas rendszergyalázáshoz, a konrollálatlan általánosításokhoz és vállalhatatlan sejtetésekhez.
Én nem vitatom korunk új-nyugatosainak tehetségét – itt pusztán Nyugat-imádatukra gondolok – miközben ők kategorikusan tagadják a jelenlegi hatalom talentumát a kormányzáshoz és választóiknak azt a képességét, hogy önszántukból el tudják dönteni, hogy négyévente kire szavaznak. Partinak az a pampogása, hogy ez a rendszer leválthatatlan, nettó hazugság, de mivel belőle, belőlük ténylegesen és ab ovo hiányzik a tehetség a politikához, így magyarázatokat kreálnak permanens kudarcosságukhoz. Pedig végtelenül egyszerű a képlet, a fülkékben máshova kell tenni az ikszet és kész, de mindaddig, amíg az ellenzék velük egyetemben gyalázkodásból és siránkozásból akar katedrálist építeni, addig maradnak a kispadon, mert erre a viselkedésükre tetszik ez nekik, vagy sem, de nem vevő a magyar társadalom.
De, hogy a tárgyra, azaz írásom alanyára visszatérjek Parti a következőket osztja meg velünk, rólunk:
„Ha ott fenn migránsozhatnak, akkor én is migránsozhatok, ha ők sorosozhatnak, akkor én miért ne zsidózhatnék szakmányba? Nagyon elkoptak a fékpofák, és hát minden diktatúra úgy kezdte, hogy előbb csak pofáztak, aztán valaki elunta a pofázást, elkezdett pofozkodni, és azt mondták, hogy jó, akkor mától ezt is lehet. Mint a darutollasok 1920-ban. Miért ne verhetnénk meg a zsidókat, hát történik valami? Nem történik semmi. Aztán tizennyolc év telt el a következő zsidótörvényig, az nem olyan sok, de elég, hogy megmérgeződjön a közgondolkodás. A NER még csak tizenhárom éve tart.”
Na persze! Még öt év és a Fidesz is zsidótörvényt hoz, ugye Parti? Sejtetni sugallani, hogy áradjon szét a félelem és a gyűlölet. Nem szégyelli magát?
Nézzük tovább az egyre töpörödő ,,nagy” ember szavait:
„A másik verzió az, hogy a túlhúzás, túlöblögetés semlegesít, és teljesen közömbössé teszi, elbizonytalanítja az alattvalókat. Azt gondolhatják, nekik ugyan nem tetszik, ami van, de szemlátomást mindenki másnak meg tetszik. Ameddig nyitva vannak a határok, ameddig nincs kemény diktatúra, addig a látszat, ha épp valakit érdekel, fenntartható. A militáris szájalás, ellenségkeresés, mint egy füstgyertya, eltakarja a valóságot, hogy minden drágább lett, hogy minden szaródik el ebben az országban. Összességében azt gondolom, nem feltétlenül kell a NER minden agitkáját komolyan venni, de az irány, amifelé durvul a rezsim, s nyomában a közbeszéd, az nagyon komoly baj.”
Alattvalózza a haverjait, ha kérhetem!
A közbeszéd öntől, önöktől durvul, példának okáért éppen az imént idézett „szaródik el” kifejezésétől és még maga ájtatoskodik a szavak közönségességének a durvulásán? Ember, látja, érzi, hogy mit művel? Avagy a belpesti érinthetetleneknek szabad a nyelv roncsolása, az alpáriság, mindenki más meg érje be az ,,ejnye-bejnye, de csúnyán beszél a bácsi” erőtlen felhorgadásával?
Fröcsögését Parti így zárja:
„Fogalmam nincs, hogy mi az a NER szókincséből, ami irónia nélkül megmarad majd. A kádárizmuséból alig maradt, illetve annyi, amennyit az urak felhasználtak, akik olyan nagy nyelvi fantáziáról azért nem tesznek tanúbizonyságot. Persze, a NETTÓ IDIÓTÁK nyelve fantáziadúsabb. Ezzel együtt kicsit sok már ez a tizenhárom év, de elmúlik.”
A „nettó idiótázás” a kedvencem Partitól, de remélem, hogy a magyarok a jövőben BRUTTÓBAN sem lesznek annyira „idióták” – mennyi kellem, mennyi finomság ez a jelző is a részéről –, hogy az ennyire elvakult és téveszmés hatalommániásokat közelébe engedjék a politikának.
Válaszom kezdő és záró tegezését nézze el nekem, csupán a rím követelte kényszerűségből fakadt egyszeri alkalom volt. Ugye, gügye, akarom mondani te balos balfék.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
