A Népszava szakmunkása azon hüppög Örökség című kozmálmányában, hogy „báncsák őtet” a csúnya név és arc nélküli kommentelők, ráadásul a Megafon-huszárok is rá-rá csörrentik kardjaikat, amikor fontosabb dolgaik szünetében leereszkednek a batkai mélységek mocsarába és posztjaikban néhány keresetlen szóval eligazítják az élet sűrűjében eltévedt Batka kollégát.
Mondatom utolsó szavát vegye megtiszteltetésnek, csak jobb híján írtam, jelezvén azt az egyetlen közös ismérvet közöttünk, hogy mindketten olykor-olykor nekiállunk a klaviatúra ütögetésének. Ezzel ki is merült a további kollegiális hasonlóságaink tárháza.
Miután engem, ahogy írja, Megafon-stréberként nem fog tudni beazonosítani, lévén önmagam kútfejéből dolgozom, ahogyan ők is teszik amikor véleményt formálnak, de a batkai meghatározás szerinti „Hülyeokráciának” idősödő, alulképzett” tagjaként a hályogot ezennel engedje meg, hogy soraim segítségével, mint önjelölt doktor megkíséreljem eltávolítani a szemeiről.
Szavaiból úgy vettem ki, hogy fáj önnek és olybá tűnik, hogy már-már szívszaggatóan nehezére esik elviselnie, ha szeretteit alantas, vállalhatatlan modorú verbális abúzus alá helyezik egyesek. Ez pozitív, hiszen ezek szerint ön is érző lélek.
Noha semmilyen esetben nem értek egyet a közönségességgel, az érv nélküli mocskolódással – de már megbocsásson -, ne próbálja habos babos illatfelhőbe bújtatva marginalizálni a saját szerepét ennek az ön által is létrehívott világnak a megteremtésében.
Nem szeretném – a reklámot kerülendő – eddigi vállalhatatlan minősítéseit ideidézni, de aki csak abban érzi egy cikkének az erejét, hogy többnyire az önnel nem egy hullámhosszon levő embereket szakmányban gyalázza, az ne hajtogassa magára a mimózaság önsajnálatát.
Ön nem híres a magyar sajtó világában, hanem hírhedt, a kettő között jelentős értelmezési különbség áll fenn. Az utóbbira a magam részéről egyáltalán nem lennék büszke.
Végezetül az ön által emlegetett gyűlöletkampány, higgye el, hogy nem Batka-specifikus. Annak mindenki, aki a nyilvánosságban megszólal, pártszimpátiától függetlenül kiteszi magát. Saját sértettségét és jogos felháborodását egyetlen módon orvosolhatja, mégpedig, ha ezentúl bármikor is cikk írására adja a fejét, nem önjáró tűzijáték töltetként akar majd sziporkázni, hogy másokat milyen választékosan tud lehülyézni – cirka 3 millió embert – hanem olyan vállalható publicisztikákat készít csak, hogy a kislánya, de más se válhasson immunissá a batkai, mindennapos trágárságokra, amit lássa be, az ön eddigi vállalhatatlan irományai igen gazdagon képviseltek.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
