in , ,

Bohár Dani: gyáva népnek nincs hazája!

Mennyi mindent kellett túlélnie nemzetünknek mire eljutottunk 1956. október 23-ig

Mennyi mindent kellett túlélnie nemzetünknek mire eljutottunk 1956. október 23-ig és mennyit kellett szenvednünk azt követően is, hogy végre kivívjuk a szabadságunkat, amelyért a mai napig is minden pillanatban meg kell küzdenünk.

Gyáva népnek nincs hazája! A sokat idézett sor Sajó Sándor tollából származik. A felvidéki költő 1923-ban írta meg a “Magyarnak lenni” című verseskötetét, amelyben helyet kapott “A vén bolond” elnevezésű vers is.

“Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…”

Sajó a költeményében vélhetően a trianoni tragédiát próbálta feldolgozni. Mondata azonban örökérvényűvé vált.

Gyáva népnek nincs hazája!

Minden nemzetnek megvannak a saját nemzeti “ünnepei”, emléknapjai, ahogy nekünk, magyaroknak is. Bevallom őszintén rám minden évben a legnagyobb hatással október 23. van. Nem véletlenül. A kommunista elnyomás rányomta a bélyegét az egész családom életére. Tavaly ezekkel a sorokkal emlékeztem a 888.hu-n 1956-ról.

“Október 23-án minden évben kezembe veszek egy naplót, fekete borítójú, sárgás lapokkal teli, ceruzával írt aprócska zsebnaptár. Amennyire kicsi, annyira nagy a jelentősége a családom és az én életemben. A kézzel írt betűk a dédapám szavai. Romantikus alkat volt, papírra vetette élete legnehezebb hónapjait, amikor 1956-ban a kommunisták miatt el kellett hagynia a hazáját.”

Dédapámra akasztófa várt, amiért ki mert állni az igaza mellett. Mások az életükkel fizettek a magyar szabadságért. 10-12 éves gyerekek Molotov-koktélokkal tettek harcképtelenné szovjet T34-es tankokat. Százezrek vonultak utcára a független hazáért.

“Mert egy nép azt mondta: Elég volt.”

Hasít a szívünkbe Mária Sándor mondata.

1956 októberében a magyar népnek elege lett. Összefogtunk és fellázadtunk az elnyomókkal szemben. ’56-ban megtanultuk, hogy csak magunkra számíthatunk a bajban. A történelmünk során számtalanszor megtapasztaltuk, hogy az összefogás egy olyan erény, amivel nemcsak köveket, hanem hegységeket is képesek vagyunk megmozgatni. Ezért minden évben meg kell emlékezni 1956 hőseiről, mert ők igazi hősök és hazafiak voltak.

Nem véletlen a hangsúly az “igazin”. Október 23-át minden évben megpróbálják aktuális politikai haszonszerzésre felhasználni. Nincs ez másutt idén sem. Az ’56-os hősökről való emlékezés egyes Magyarországon élő egyedek szerint azt jelenti, hogy 2020-ban ők maguk a “hősök”. Még leírni is kellemetlen, de itt az SZFE-s hallgatókról és a körülöttük kialakult hisztérikus közeg résztvevőire gondolok. Már mint ők hiszik ezt magukról. Na, most ezeknek a nem is tudom miknek szeretném jelezni, hogy a vergődés helyett olvassanak, kérdezzenek utána, hogy 1956-ban mi történt pontosan. Ha ez megvan, akkor gondolkodjanak el, majd magukat elszégyellve menjenek szépen haza és adjanak hálát, hogy olyan korban élhetnek, ahol a szánalmas picsogásuknak semmilyen következménye nincs.

Gyáva népnek nincs hazája!

(Bohár Dániel, 888.hu)

Oszd meg a barátaiddal is!

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Agyhalál – Ócska propagandával hergeli a kormány ellen az orvostanhallgatókat a Magyar Orvosok Szakszervezete

Orbán Viktor Wittner Máriával emlékezett + videó