„A Momentum kezdte az »ünneplést«. Felmentek a karmelitába (ott van a felettes énjük), és vörös festéket öntöttek a kordonra. Várj, elmagyarázom: rálöttyintettek vagy két vödör vörös festéket valamire, ami vékony drótból van, s amin hússzor húsz centis lukak vannak. Ami megmarad a kordonon, az elhanyagolható, észrevehetetlen, az semmi. Egészen pontosan olyan, mint akik löttyintették. Aztán a festék nagyja odagyűlt az aszfaltra, egy eső elmossa, de lehet, elég lehugyozni. – Történelmet csináltunk, Feri? – Nem, csak mocskot.
Ők kezdték. Ennyi ésszel.
Aztán összegyűltek az utcára, hogy megint csináljanak »forradalmat« meg »váltsanak rendszert«. Voltak néhány ezren. Annyian, mint bármelyik békemenet első néhány sora. Új főhősük (tizenöt perc hírnév) valamilyen érthetetlen okból elkezdte követelni a hitoktatás kitiltását az iskolákból (mintha amúgy kötelező lenne). Mindszenty biztosan imádkozott érte.
Aztán mentek tovább. Inzultálták kicsit a köztévé riporterét, mert ezek falkában mindig nagyon erősek, főleg, amikor az »ellen« egyedül van, magányos, fegyvertelen és kiszolgáltatott.
Értjük. Az a bizonyos koktél, amihez most »szakácskönyvet kéne kiutalni minden magyarnak« (?), nem lehet más, csak a Molotov-koktél. Vagyis Molotov-koktélt kellene hajigálni ma Magyarországon, feltételezem a kormány tagjaira, a kormányzati épületekre, a kormány támogatóira, szellemi hátországára, a kormánypárti újságírókra (Császár Attilának most még csak víz jutott, de majd legközelebb?), s ha minden lángba borulna, megérkezne a szabadság. Ha jól értettük – jól értettük – Perlaki-Borsos Noelt, akkor erről szónokolt a néhány ezer »forradalmár« előtt.
Elnézem ezt a szerencsétlent. Tipikus elkényeztetett, középosztálybéli, mamahotelből érkezett nyomorult kis senki üvöltözik a mikrofonba.”
(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
