Wittner Mária, az 1956-os forradalom köztünk élő hőse fáradhatatlanul járja az országot. Különösen a szabadságharc kitörésének évfordulója környékén hívják sok helyre, hogy beszéljen az emlékeikről, a forradalomról, annak utóéletéről és természetesen a közélet mai dolgairól. Szegeden, a SzegedMa Klubban teltház várta, előtte beszélgettünk.
Hogy bírja az országjárást?
Minden rendben. Nagyon sok helyre hívnak most is egy iskolából jöttem Szegedre. Órát tartottam a diákoknak és a tanároknak is. Jó volt köztük lenni.
Mit kérdeznek egy ilyen alkalomkor a gyerekek?
A diákok nem tudnak kérdezni, mert amikor elmesélem a történetem, akkor döbbenten figyelnek. Fel kell dolgozniuk mindazt, amit hallanak, hiszen a forradalom túlélője mesél nekik mindarról, ami hatvanegy éve történt. Engem minden az akkori eseményekre emlékeztet a hétköznapokban is. Ezidőtájt ez fokozottan igaz… Sok helyen megfordulok ilyenkor, jártam Kistarcsán, Újpesten, Kiskunfélegyházán, Szegeden, de megyek tovább. Nincs lelkem lemondani egyetlen meghívást sem és mindenhova pontosan érkezek. Nagyon sokan ismernek meg és jönnek oda hozzám, csak úgy beszélgetni is. Mindenkivel váltok néhány szót, szeretem az embereket.
Ehhez képest a tavalyi kerekévforduló, gondolom még sűrűbb volt.
Tavaly naponta három helyen voltam. Egy éve lüktetett és élt ötvenhat, ennyire még sosem volt élő a történelem.
Ráadásul sokkal békésebb volt, mint az ötvenedik 2006-ban.
Azt ne is számoljuk, az nincs is. Ahogy akkor tudatosan szétverték az évfordulót az szörnyű volt. És akkor, akik ezt az egészet irányították, még ma is ki mernek állni az emberek elé.
Mondjuk ki: Gyurcsány Ferencről van szó. Hogy éli meg, hogy ő még mindig a közélet része?
Kikapcsolom a tévét, ha látom a pofáját, mert nem vagyok rá kíváncsi. Leszerepelt akkor és belerondított a megemlékezésbe. Torma Lajos jó barátom volt, aki megsérült ötvenhatban, amikor a diákokat kísérte a kollégiumba. A gyerekek be is értek, de ő gerinclövést kapott és egy életen át tolókocsiba kényszerült. Mindig mondtam is neki, hogy igazán ő üli az életfogytiglant, mert a miénk lejárt, de az övé valós volt. Ő is mindig az utcán ünnepelt, a konyhában nem lehet megemlékezni, csak a Kádár-rendszer kényszerített minket arra. Mindig mondtam Lajosnak, hogy meg kell élnie az ötvenéves évfordulót, de nem egészen egy hónappal előtte feladta. Amikor temettük, mondtam neki, hogy megszökött, nem ezt ígérte. Nagyon fájt… De azt mondtam, hogy a Jóisten tudja, mi elől vitte el. És aztán rájöttem az ötvenedik évfordulón, hogy miért történt minden úgy ahogy. Ezt nem szabadott neki megélnie.
Akkor az MSZP irányította az országot, amely az MSZMP utódpártja, vagyis ilyen formán a kádári örökség gondozója. Hogy éli meg azt, hogy ez a formáció egyáltalán létezhet?
Tavasszal írtam egy könyvbe előszót, s akkor valahogy eszembe jutott a kommunisták nagy himnuszának az Internacionálénak egy sora: „A múltat végképp eltörölni…” Valaki elemezte egyszer ezt az éneket úgy, hogy amit mond ez a dal és azt, amit a kommunisták csináltak. Már a Föld felszínén sem lennének… Ha ezek még egyszer visszajönnek, akkor lerombolják az országot. Azt könnyű, de az építéshez szív és lélek kell, de nem tudok olyat mondani, amit a szocialisták a mi adónkból építettek fel. Hitelből dolgoztak és egy csomó mocskot hagytak hátra az Orbán-kormánynak, amit el kellett tüntetni. Sokat mond a helyzetünkről a Parlament épületének állapota. Emlékezhetünk rá, hogy mindig állványozva volt. Mondtam is, hogy azért mert annyit hazudnak, hogy repedeznek a falak. Most nem kell felújítani, mert kész van és stabilan áll az a szép épület.
Ha a kommunisták felelősségre vonása bekövetkezett volna, akkor még stabilabb lenne a Ház. Miért nem történt meg az elszámoltatás?
Nagyon sokan kérdezik ezt tőlem, de a válasz nagyon egyszerű. Nem lehet megcsinálni. A rendszerváltás úgy kezdődött – ezt persze akkor még nem tudtuk –, hogy 1982-ben Kádár János másodszor is elárult minket. Akkor a magyar ipart és gazdaságot kiszolgáltatta a világbanknak. Szédületes volt az az egész és mindezt azért tették, hogy a kommunisták védelmet kapjanak. Nem engedik, hogy megtörténjen. Aztán 1989-ben megszületett a Rózsadombi Paktum. A KGB, a CIA, a Mosad és a magyarok voltak ott. Ez a megállapodás arról szól, hogy a kommunisták haja szála sem görbülhet meg. Kevesen tudják, hogy 2003-ban Medgyessy Péter akkori miniszterelnök megerősítette a korábbi paktumot. Ezért nem lehet senkit elővenni, ezért halnak meg ágyban, párnák közt a hóhérjaink. Persze majd a Jóisten mindent elrendez és megold. Nem más, nem Soros György, aki egy halandó, rosszindulatú kis sátán.
Hogy látja 2017 Európáját?
Itt kérem háború folyik, rá akarják tolni a muszlimokat a kontinensre, hogy megszűnjenek a nemzetállamok és ne legyen nemzettudat és identitás. Ne szűnjenek meg. Nem akarom elhagyni az anyanyelvem, mert a világon nincs még egy ilyen. Én magyarul akarok beszélni szépen, tisztán.
(Kecskés István, aktualis.blogstar.hu)
