Olyan bizonytalan vagyok. Vagy talán mégsem? Ezen morfondírozott Karácsony Gergely, miközben fél szemével kissé hunyorogva próbálta megsaccolni a közte és egy másik utas között lévő távolságot a zsúfolt reggeli buszon. Még furcsán meg is dőlt hátrafelé, de így sem tudta a térközt húsz centinél nagyobbra növelni, ráadásul beleütközött a mögötte állóba. Mi a fenének vállaltam én ezt az egészet, motyogta magában, és leszállt a következő megállónál, hogy visszavonja rendeletét.
Valahogy így lehet elképzelni, mi zajlik mostanság a teljességgel alkalmatlan főpolgármester agyában. És ez még a legoptimistább verzió. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy szó sincs hozzá nem értésről, sokkal inkább keményen meg kell dolgoznia a Soros Györgytől kapott egymillió euróért. Majd beleőrül ezért, hogy úgy tegyen, mintha vezetné a fővárost, holott nem csinál semmit. És addig jó, amíg nem csinál.
A magyar társadalom jelentős része felnőttként, felelősen reagált a veszélyhelyzet korlátozásaira. Eltűntek a dugók, a csak esernyőnek használt gépkocsik bekerültek a garázsba. Tényleg csak az közlekedik, akinek feltétlenül muszáj. Ők azok, akik próbálják megfékezni a járványt, gondoskodnak alapvető ellátásunkról, végzik a dolgukat otthon maradó honfitársaik érdekében, amíg lehet. Ők azok, akik nem tudnak otthonról távmunkában részt venni ebben a fékezett habzású életben. Épeszű döntéshozó úgy reagál erre a helyzetre, hogy sűríti a tömegközlekedés járatait, férjenek el minél biztonságosabban, a fertőzésveszély ellen minél inkább védve azok, akik kénytelenek utazni.
Karácsony Gergely épp az ellenkezőjét tette, amiből két dolog következik. Vagy olyan ostoba, hogy nem lett volna szabad rábízni még egy tyúkólat sem, nemhogy a nemzet fővárosát, vagy végtelenül aljas és abban érdekelt, hogy minél nagyobb legyen a feszültség, minél nehezebb legyen a védekezés a járvány ellen. Mindkét verzió tragikus a jövőre nézve. Gondoljunk csak bele, a legnépszerűbb ellenzéki politikusról van szó!
Az is érthetetlen, miért nem rendelkezik Karácsony egy hiperaktív pillanatában a parkolás ingyenességéről a veszélyhelyzet végéig. Ezt is teljesen kifordítva, a józan ésszel ellenkezve próbálja megmagyarázni. Azt állítja, megnőne a forgalom, holott azért senki nem ülne autóba, hogy parkoljon egy jót ingyen. Azok viszont, akik úgy tudnák végezni a munkájukat a járművük segítségével, hogy tényleg ne találkozzanak közben senkivel, nagyon hálásak lennének ezért a gesztusért. Már petíciót is indítottak a parkolási díj felfüggesztése érdekében. Tarthatunk azonban attól, hogy a jelenlegi fővárosi vezetés pénzéhsége erősebb lesz a politikai racionalitásnál.
De a legdermesztőbb főpolgármesteri hajcihő még csak ezután zúdul ránk. Mert a semmihez nem értő politikai kalandor legszívesebben miniszterelnökösdit játszik a szabadidejében. Be is jelentette rögvest, hogy várhatóan hétfőn elénk tárja a társadalmi és gazdasági helyreállás programját. Miután Orbán Viktor arról beszélt péntek reggeli rádióinterjújában, hogy kedden ismerteti a magyar gazdaságtörténet legnagyobb gazdaságélénkítési tervét. Tetszenek érteni? Az a csetlő-botló szerencsétlen, aki a BKV menetrendjét sem képes a megváltozott viszonyokhoz igazítani, úgy érzi, neki előznie kell a miniszterelnököt a nemzetgazdaság megmentésében.
Már csak abban bízhatunk, Gyurcsány feltehetően megelégeli, hogy mostanában nem róla, hanem állandóan Karigeriről beszélnek a Lehel piacon, és kitalál valamit, amitől a főpolgármesternek nem lesz tovább kedve az ellenzék vezéreként bájologni. Mi pedig csak vakarjuk a fejünket: szent ég, micsoda választék…!
(Gajdics Ottó, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
