in , ,

Szebeni István rendkívüli gondolatai 2004. december 5-ről: ma is mélységesen szégyellem az akkori érdektelenségemet

Magyarok

2004-ben volt egy népszavazás, éppen ma. Nem mentem el, kit érdekel, gondoltam. Ma is mélységesen szégyellem az akkori érdektelenségemet.

Tudjátok, én nem vagyok egy nagy magyarkodó. De, mérhetetlenül büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, hogy a világ leggyönyörűbb nyelvét beszélem, hogy ez a kicsiny ország a hazám. Az otthonom.

2004-ben még nem nagyon érdekelt a politika, bár már tévéztem. Volt egy népszavazás, éppen ma. Nem mentem el, kit érdekel, gondoltam. Illetve nem gondoltam semmit. Ma is mélységesen szégyellem az akkori érdektelenségemet. Érvénytelen lett a kiírt népszavazás, ami arról szólt, hogy megkönnyítve, magyar állampolgárságot kaphassanak a határainkon túl élő magyarok. Nem kapták meg akkor ezt a lehetőséget. A magyar történelem egyik legnagyobb szégyene volt ez. Közben felnőttem. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, most ott állnék, és örömmel húznám be az ikszet. Mellettük. A magyar mindenhol, mindenkor magyar. A testvérünk, a vérünk, a múltunk, a jelenünk, a jövőnk. Ezt tagadtuk meg Tőlük akkor. Mekkora szégyen ez. Most ott tartunk, hogy fűt, fát, bokrot beengednének bizonyos emberek, miközben a saját fiainkat meg cserbenhagytuk. Ők nem románok, meg szlovákok, meg mittudomén. Magyarok. Megbolondult ez a világ. Azt hiszem, van mit jóvátennünk. Bocsánat.

– írja Szebeni István.

 

 

Add tovább!

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

      Bohár Dani: a feleségem a Délvidékről származik. Tudom jól mit érzett 2004. december 5-én.

      Tölgyessy: Orbán magabiztos és kreatív, sokkal dinamikusabb, mint ellenfelei. Az ellenzéket elbutítja az orbánozás