in , ,

Szálka és példa vagyunk Európában

A politikában, a hagyományos és a közösséginek mondott médiában manapság az egyik leggyakrabban emlegetett fogalom a szuverenitás lett

A politikában, a hagyományos és a közösséginek mondott médiában manapság az egyik leggyakrabban emlegetett fogalom a szuverenitás lett. De ha találomra megkérdeznénk honfitársainkat, mit jelent számukra ez a szinte bűvös szó, a legtöbben alig tudnának válaszolni rá, és akik igen, azok is vélhetően különféle elképzeléseket fogalmaznának meg. Ha eligazítás végett felütjük a Magyar Értelmező Kéziszótárt, ott az alábbi meghatározást találjuk. 1. Az állami önrendelkezési jog (érvényesítése), teljes állami függetlenség. 2. régies: Korlátlan uralkodói jog.

 

 

 

A kérdés azért nem ilyen egyszerű. Ugyanis

ahány gondolkodó és történelmi korszak, annyi szuverenitás- és szuverénfogalom létezik. Az utóbbi évszázadokban sokat beszéltek, írtak, vitatkoztak állami, uralkodói, nép- és nemzeti szuverenitásról, de van olyan felfogás is, amely szerint egyedül Isten lehet szuverén. És mást jelent egy állam/nép/nemzet belső és külső szuverenitása.

Az utóbbi időben pedig se szeri, se száma az Európai Unió és a nemzetállamok szuverenitásával kapcsolatos értelmezéseknek, értekezéseknek, vitáknak. Talán csupán egyetlen közös nevező van mindezekben: a szuverenitás szervezett és független hatalom, alapvetően az államhoz kapcsolódó fogalom. A szuverenitást a társadalomirányítás szervezett hatalmi rendszerének tekinthetjük, amelynek tartalma hatalmi jogosítványok és döntések sorozata. Ám nemcsak nemzetállamok lehetnek szuverének, hanem nemzetközi szervezetek is, amelyek létrehozzák és fenntartják a nemzetközi jogrendet.

A számos – nem csupán elvi, hanem gyakorlati – probléma egyike akkor keletkezik, amikor egy nemzetállam külső szuverenitását más államok vagy nemzetközi szervezetek veszélyeztetik.

Orbán Viktor egy hónapja a Századvég szuverenitáskonferenciáján úgy fogalmazott: az, hogy Magyarország szuverén maradjon, csak és kizárólag nekünk, magyaroknak az érdekünk.

A kormányfő szerint azzal kellett és kell ma is számot vetnünk, hogy vannak és mindig lesznek olyan erők, amelyek folyamatosan ostromolni fogják a szuverenitás védvonalait Magyarország esetében is. Úgy fogalmazott:

„A múlt század a nemzeti szuverenitás elvesztéséről szólt, a századvég a visszaszerzéséről, a mostani évtized pedig a szuverenitás megtartásáról szól.”

Ennek számos oka között említette, hogy a nyugat-európai politikát liberális hegemónia és demokrácia­deficit uralja, amit Magyarországra is rá akarnak erőltetni.

A szuverenitás tehát nem más, mint népünk, nemzetünk, államunk függetlensége. Amit hazánk alaptörvénye is rögzít:

„Magyarország független, demokratikus jogállam.”

E megállapításhoz azonban szorosan kapcsolódik az úgynevezett Euró­pa-klauzula, amely szerint „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei gyakorolhatja”. Ez a meghatározás nem azt jelenti, hogy a magyar állam, a magyar közjog alá volna rendelve az uniós jognak, intézményeknek, vezetőknek – ellenkezőleg.

Az alaptörvény szerint a közös hatáskörgyakorlás „nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát”.

A brüsszeli bürokraták, egyes nyugat-európai vezetők és hazai csatlósaik folyamatosan azért ostorozzák a magyar nemzeti kormányt és személy szerint a kormányfőt, hogy úgymond önző, önfejű, különutas politikájával lerombolja az EU egységét, az európai szolidaritást. De már egyre többen vannak a kontinensen (bár még elég kevesen kormányzati pozícióban), akik Magyarországot a nemzeti önrendelkezés és a brüsszeli globalista nyomulással, beavatkozással szembeni ellenállás bástyájának, illetve menedékének tekintik. Vagyis

a magyar szabadságszeretet, a magyar szuverenitás egyszerre szálka és példa a mai Európában. De bárki bármit mond és kíván tőlünk, mi több mint egy évezrede a magunk útján járunk, és senki kedvéért nem fogunk letérni róla.

 

 

(Faggyas Sándor, magyarnemzet.hu)

 

 

 

 

LEGYÉL NAPRAKÉSZ!

Megnéztük a Napoleont – Ridley Scott komplett hülyét csinált a világ egyik legnagyobb hódítójából

Felhívás: ne feledjétek 2006. október 23-át! – Állítsunk emlékművet a gyurcsányi terror áldozatainak!