„Lengyelországban úgy tűnik, hogy eljött a vörös terror időszaka, amikor a Tusk által megalakított többpárti cselédkormány komoly politikai tisztogatásokba kezdett. Bár korántsem nevezhető túl kövérnek az a többség, amivel kormányt alakíthattak, mégis vették a bátorságot arra, hogy már volt minisztereket vitessenek el a rendőrséggel és erőszakosan átvegyék a köztelevíziót. Ne legyenek kétségeink: ha a baloldal győzött volna a választáson, ugyanez várt volna Magyarországra is. (…)
A legyőzött jobboldali kormánypárt, a PiS két volt miniszterét, illetve miniszterhelyettesét, Maciej Wasik-ot és Mariusz Kaminski-t őrizetbe vették egy közel húsz évvel ezelőtti ügy miatt. Hát itt tart a lengyel jogállamiság. És milyen meglepő, hogy azok az Európai Uniós tisztviselők, mint például Vera Jourová, az Európai Bizottság politikai értékek és az átláthatóság koordinációjáért felelős alelnöke, vagy Didier Reynders jogérvényesülésért felelős uniós biztos, vagy épp Gwendoline Delbos-Corfield az Európai Parlament képviselője, akik éveken át szivatták – velünk együtt – minden egyes passzusért a lengyel kormánypártot, most épp mind a cipőfűzőjét kötögeti.
Közben diktatúrára hajazó módszerekkel állnak bosszút a korábbi kormányzaton Tusk emberei. Az országban tüntetések zajlanak az események ellen és várható, hogy a lengyel társadalom megosztottsága erősödni fog. Az a legdühítőbb, hogy a kormányrúdnál nem a győztes, nemzeti PiS vezetője áll, hanem egy sokpárti koalícióval mattot adó, bosszúra nyolc éve szomjazó, globalista ügynökcsapat. Kicsin múlott, de a nemzeti erők alulmaradtak. Nem – csak – most kell tüntetni, oda kellett volna a választást megelőzően figyelni! Most már késő. Borítékolható a korlátlan háborúpártiság, a woke és liberális agymenés törvénybe iktatása – lásd köztévé -, a nemzeti érdekek teljes elnyomása, az amerikai baloldal maximális kiszolgálása, vagy épp a napokban lezajlott jogtalanságok.”
(Both Hunor, pestisracok.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
