Tisztelt főpolgármester úr!
Szeretnénk megköszönni, hogy a Lánchíd le van zárva a gyalogosok és az autósok elől is.
Mi itt lakunk a Lánchíd közelében és bevalljuk őszintén, hogy boldogan buszozunk másfél órával többet reggelente a túloldalra dolgozni. Mámorító érzés, ahogyan a buszon összekacsintunk mindannyian, miközben plusz 5 km-t buszozunk azért, hogy átérjünk a Duna másik oldalára. Az összekacsintás akár jelenthetné ezt is: „O1G”. Igen, ilyenkor mindenki ugyanazt gondolja, egyek vagyunk a zsúfolt buszon, egyek vagyunk az unokával is, aki odalent az autóval viszi kórházba a túloldalra beteg nagymamáját, mert tudjuk, hogy le van zárva a Lánchíd, ezzel is keresztbe teszünk a fasiszta rendszernek, az infarktusos nagyi is felkacsint ránk az autóból, hogy ez milyen jó döntés volt, egyszer úgyis odaérünk a kórházba, nemigaz? Ha nem, hát akkor meg nem, de sebaj, a rendszert akadályozzuk, ez a lényeg!
Boldogan fizetjük a parkolási díjat is, hiába lakunk itt, hiába volt eddig ingyenes az itt lakók számára a parkolás, de mi boldogan fizetjük be a főváros kasszájába a pénzt, legyen az bármekkora összeg, mert a postán újra össze tudunk kacsintani, miközben a sárga csekket tartogatjuk kezünkben a sorban. Igaz? Ugye másoknak is megvolt ez a remek érzés?
Köszönjük, Főpolgármester Úr!
Szeretnénk ezúton megkérni arra, hogy a többi hidat is zárja le! Mit kérjük, KÖVETELJÜK! Tudja: rendszerellenesség, a közösségi érzés, az összekacsintás, szeretnénk reggelente sokkal többet összekacsintani, az érzés, hogy már reggel 6 óra helyett 4-kor kelhetünk, megfizethetetlen.
Köszönjük!
Valamint szeretnénk javasolni, hogy a TROLI mint kifejezés kerüljön ki a budapesti szótárból és a budapesti trolit ezennel nevezzük budapesti prolinak!
Köszönöm!
Egy hű híve:
A budapesti proli
[pj-news-ticker]
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
